Page 112 [112]
OCR
110 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME — Ha tűrni tudsz, akkor lesz ebben az országban béke; [mi az, hogy] nem akarod a börtönt, de a békét, azt akarod, milyen béke ez? Ilyeneket mondott óng? G.! — Várj csak, ezt nem értem. Mondd el újra! [Itt a ngői, majd a nóig szó értelmét kérdem.] — Azt mondta, hogy ha elfognak, tűrni kell, ne meneküljünk el; ha megvernek, tűrni kell! — De miért? — [Mit tudom én!) Így beszélt(ek). Ő meg mpag D., H faluból! Olyanokat mondtak, hogy , ti, brúk, a forradalomnak dolgoztok, de egy kicsit sem szeretitek, egyáltalán nem szeretitek a nehézségeket! Nem szeretitek, ha börtönbe kerültök! — De hát senki se szereti! Senki se akar börtönbe menni! Micsoda őrült ez az ember! — Hát, ha egy kicsit sem szeretitek, akkor egyáltalán minek is csináljátok, mit csináltok egyáltalán! Így mondták. Akkor én azt válaszoltam: , Hát akkor ennyi! Ha ti így beszéltek, akkor én nem csinálom tovább!" Reggel hazamentem, kora reggel, és még ott, akkor, jött is INgő Dinh] Diém [katonaságal, és el is fogtak azonnal. 4) Egy következő gondolat, ami a szövegekben újra meg újra visszatér, a szabadság versus (politikai) függetlenség kérdése, illetve az a magatartás, amit a brúk a velük szembeni , helyes" viselkedésnek tekintenek. Az 1. sz6veg megható bepillantást ad a brúk ez utóbbival kapcsolatos elvárásaiba és mentalitásába. Idézem: A) — Igen, féltünk, életben akartunk maradni! S ha elfogadtuk a [franciák] uralmát, azért tettük, mert szépen beszéltek/bántak velünk, s mert amikor összehozott a sors velük [, találkoztunk velük"], nem bántottak bennünket. Mindössze ezért! Ha azt mondták, hogy tegye ki-ki a maga dolgát külön-külön [ menjünk, és járjunk külön"], senki ne bántsa a másikat, senki ne mondjon rosszat a másikra; ki mit szeretne, tegye; ki-ki menjen oda, ahova neki tetszik; a szükséges dolgokat mindenki szerezze be magának; senki ne szólja meg a másikat — akkor azonnal rendben is volt közöttünk minden! És ha most a vietnámiak nem tartanának mindig eligazítást, ha mindenki ott irthatná az erdőt, ahol akarja, ha oda mehetnénk, ahova akarunk, nem kellene mindenhez papír — azonnal rendben is lennének a dolgok! De hát mindig az a papír! Menni csak akkor lehet, ha van papír, azt papolják egyre, hogy az erdőt ne irtsuk, , ne tedd!", és mi engedelmeskedünk nekik. Ha nem így tennénk, börtönbe kerülnénk. [...] Szóval, mi, brúk, ilyenek vagyunk! És ha csak egy embert is megölnek közülünk, százak reszketnek utána; mindannyian félünk, ° Ong: vietnami nyelven "nagyapa, úr" (Sir és Mr. egyaránt).
