Page 112 [112]
110 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
— Ha tűrni tudsz, akkor lesz ebben az országban béke; [mi az, hogy] nem
akarod a börtönt, de a békét, azt akarod, milyen béke ez? Ilyeneket mondott
óng? G.!
— Várj csak, ezt nem értem. Mondd el újra! [Itt a ngői, majd a nóig szó
értelmét kérdem.]
— Azt mondta, hogy ha elfognak, tűrni kell, ne meneküljünk el; ha meg¬
vernek, tűrni kell!
— De miért?
— [Mit tudom én!) Így beszélt(ek). Ő meg mpag D., H faluból! Olyanokat
mondtak, hogy , ti, brúk, a forradalomnak dolgoztok, de egy kicsit sem
szeretitek, egyáltalán nem szeretitek a nehézségeket! Nem szeretitek, ha
börtönbe kerültök!
— De hát senki se szereti! Senki se akar börtönbe menni! Micsoda őrült
ez az ember!
— Hát, ha egy kicsit sem szeretitek, akkor egyáltalán minek is csináljátok,
mit csináltok egyáltalán! Így mondták. Akkor én azt válaszoltam: , Hát akkor
ennyi! Ha ti így beszéltek, akkor én nem csinálom tovább!" Reggel hazamen¬
tem, kora reggel, és még ott, akkor, jött is INgő Dinh] Diém [katonaságal,
és el is fogtak azonnal.
4) Egy következő gondolat, ami a szövegekben újra meg újra visszatér, a
szabadság versus (politikai) függetlenség kérdése, illetve az a magatartás,
amit a brúk a velük szembeni , helyes" viselkedésnek tekintenek. Az 1. sz6¬
veg megható bepillantást ad a brúk ez utóbbival kapcsolatos elvárásaiba és
mentalitásába.
Idézem:
A) — Igen, féltünk, életben akartunk maradni! S ha elfogadtuk a [franciák]
uralmát, azért tettük, mert szépen beszéltek/bántak velünk, s mert amikor
összehozott a sors velük [, találkoztunk velük"], nem bántottak bennünket.
Mindössze ezért! Ha azt mondták, hogy tegye ki-ki a maga dolgát külön-külön
[ menjünk, és járjunk külön"], senki ne bántsa a másikat, senki ne mondjon
rosszat a másikra; ki mit szeretne, tegye; ki-ki menjen oda, ahova neki tetszik;
a szükséges dolgokat mindenki szerezze be magának; senki ne szólja meg
a másikat — akkor azonnal rendben is volt közöttünk minden! És ha most
a vietnámiak nem tartanának mindig eligazítást, ha mindenki ott irthatná az
erdőt, ahol akarja, ha oda mehetnénk, ahova akarunk, nem kellene minden¬
hez papír — azonnal rendben is lennének a dolgok! De hát mindig az a papír!
Menni csak akkor lehet, ha van papír, azt papolják egyre, hogy az erdőt ne
irtsuk, , ne tedd!", és mi engedelmeskedünk nekik. Ha nem így tennénk,
börtönbe kerülnénk. [...] Szóval, mi, brúk, ilyenek vagyunk! És ha csak egy
embert is megölnek közülünk, százak reszketnek utána; mindannyian félünk,
° Ong: vietnami nyelven "nagyapa, úr" (Sir és Mr. egyaránt).