History Projectjének honlapja akár mottóként is szolgálhatna mindehhez:
,; A délkelet-ázsiai háborúk története nem teljes azoknak a hangja nélkül, akik
valamilyen módon résztvevői voltak ezeknek az eseményeknek." Helikop¬
terpilóták, vadászbombázók, tüzérek, ápolónők, fényképészek, újságírók, a
haditengerészet tisztjei, diplomaták, tábornokok, férfiak és nők, fehérek és
feketék, európaiak és ázsiaiak, hosszú sorban osztják meg velünk személyes
emlékeiket (ld. pl. Appy 2003; Baker 1982; Chong 2000; Devanter 2001; Esper
1983; Hayslip 1989; Marshall 1988; Santoli 1981; Wallace 1985). A nepszerü¬
sítő művek gyakran éltetik a , rossz háborúba került jó fiúk" — gyakran kétsé¬
ges — hősiességét, azokét, akik , az emberiség leghősiesebb és legszörnyűbb
erőfeszítéseinek egyikében" , kitartottak, feláldozták magukat és soha nem
adták fel". A látásmód , természetes" módon etnocentrikus. Mint azt Peter
Brush megjegyzi a Michael H. Hunt által szerkesztett Vietnam War Reader:
A Documentary History from American and Vietnamese Perspectives-rôl irott
könyvismertetésében,! , az amerikaiak számára a hollywoodi filmek váltak
a háborúra vonatkozó legfontosabb információforrássá. E filmek, illetve a
háborút követő közvélemény-kutatások tanulsága szerint a háborúval kap¬
csolatos népszerű elképzelések fókuszában az a kérdés áll, hogy a háború a
közvetlen amerikai elköteleződés idején milyen hatást gyakorolt országunkra
és katonáinkra, míg az a kérdés, hogy milyen hatással volt Vietnámra és a
vietnámiakra, alig merül fel."
Amennyiben ez igaz, márpedig igaz, fel kell tennünk a kérdést: mi a helyzet
a dél-vietnámi központi fennsík területén élő hegyi , törzsekkel", a nemzeti
kisebbségekkel? Vajon a hegylakóknak van-e hangjuk ebben az óriásira
duzzadt had- és politikatörténeti szakirodalomban? Közhelyszámba megy
ugyanis, hogy a háború nagyrészt az általuk lakott hegyvidéki hátországban,
a , központi fennsíkon" zajlott, s hogy mindkét harcoló fél felhasználta őket
saját stratégiai céljai érdekében, élve, sőt visszaélve önkéntes vagy kikény¬
szerített segítségükkel.
Akármilyen meglepő is legyen, a kérdésre nemmel kell válaszolnunk.
Tudomásom szerint a mai napig nincs egyetlen személyes tanúságtétel, visz¬
szaemlékezés, , émikus" szóbeli dokumentum sem közzétéve a hegyvidéki
nemzetiségek háborús élményeivel vagy sorsával kapcsolatosan. Néhány
kivételtől eltekintve — ilyen például a központi hegyvidék lakóival kapcsolatos
kiállítási katalógus, amelynek már a címe is (, Akik túlélték a háborút és a
békét") sugallja a tárgyalt kontextust (Carrier 2007) — G. C. Hickey könyvei