Seite 93 [93]
„FENT” ES „LENT”: A BRÚK ÉS , ZOMIA": II. rész " 91
jól értem a kissé lebegtetett megfogalmazásból — mégis inkább a múltban
történt jelenségnek tartja (bár pontosan nem tisztázza, hogy mikor). A kérdés
tehát ezek után felmerül: a múltat láttuk, de napjainkban akarhat-e bárki a
kommunista világba beletartozni? A válasz erre az, hogy akommunizmus
ma legjobb esetben is egy bukott történelmi kísérlet, amelyet mindenki, aki
személyesen megélte, gyűlölt (illetve szenvedett tőle) — kivéve természetesen
a rendszer haszonélvezőit, akik, meglehet, Vietnámban sem voltak kevesen.
A vietnámi hegyi nemzetiségek között azonban valódi , haszonélvezőkről"
aligha lehet szó. A döntő többség számára, akik személyesen megtapasz¬
taltäk, akommunizmus politikailag a legszigorúbb diktatúrát, a börtönt, az
átnevelő tábort, a kegyetlenséget és a kínzást jelenti; gazdaságilag a teljes
elszegényedést jelentő tervgazdaságot, a mezőgazdasági termelőszövetkeze¬
teket (talajváltó égetéses-irtásos gazdálkodás mellett!) ; ideológiailag szünni
nem akaró harcot a különféle ellenségek (, ideológiai elhajlók", , árulók",
, gazdagok", , gyarmatosítók", , kulákok", , nemesek" stb.) ellen; a vallásos
élet teljes tiltását sőt megsemmisítését, és végül az egyéni iniciatívák elé
gördített mindenfajta korlátokat. Ezt tapasztalatból tudja mindenki, aki az
elmúlt 70 évben élt vagy halt Vietnámban, a vietnámi hegyvidéken, éppúgy,
mint mondjuk Kelet-Európában vagy az ex-Szovjetunióban. S ha ennek
ellenére mégis vágyódna a saját társadalmi terét meghaladó nemzeti, sőt
transznacionális világra, bizonyosan nem a kommunizmusban keresné azt!
Ne felejtsük el, hogy mindenféle politikai-gazdasági , puhulás" ellenére is
Vietnám máig Szocialista Köztársaság, amelyben egypártrendszer van,
ahol az uralkodó párt a Komunista Párt, és az ország nem picagazdaságon
alapuló demokrácia. Mindezek alapján nem tartom valószínűnek, hogy az
elmúlt 30 évben valaha is lett volna a hegylakók között (sőt egész Viet¬
nám területén) tömeges önkéntes megtérés a kommunizmusra. A múltban
pedig sokkal inkább indoktrináció és politikai ráhatás eredménye volt,
mintsem tudatos egyéni döntésé, amellyel egy új világ, a modernitás iránti
fogékonyságot akarták volna demonstrálni. A kommunista ideológia mint
elmélet és az azon alapuló (kommunista) gyakorlat kezdettől fogva két
különböző dolog volt.
Mindezen megfontolások miatt nem érdemes különösebb következtetéseket
levonni abból a bevezető hosszú történetből sem, amit Salemink (2015: 391)
, etnográfiai címkeként" bemutat, egy brú kommunista káder lamentációjából.
Nem kétlem, hogy ő maga őszintén hitt abban, amit mondott. Azt viszont ennek
ellenére sem gondolom, hogy véleménye — ami egyébként is egy egynapos
kirándulás során egyetlen adatközlővel, közvetítő (vietnámi) nyelven folyta¬
tott egyórás beszélgetést tükröz, a kontextus ismerete nélkül (mit gondoltak
minderről a falubeliek?) — mértékadó lehetne úgy általában a brúk céljainak,
motivációinak és aspirációinak az illusztrálására, különösen a forrásoknak
azon gazdagságával szemben, amelyeket fentebb felsorakoztattam. Szemben
azzal, amit Salemink számára — ha jól értem — a kommunizmus jelent, a brúk