Page 89 [89]
„FENT” ES „LENT”: A BRUK ES ,,ZOMIA”: II. rész " 87
haladó, tágabb nemzeti és nemzetek feletti ökumenékbe való betagozódás
miatt következett be, és csak részben a modernitással együtt járó javak és
szolgáltatások iránti vágy miatt. A kommunisták meggyőzési eszközei a brúk
között, mint mindenütt a világon, a , mézesmadzag és a korbács", azaz az ígér¬
getés és a kényszerítés voltak. A részletekbe itt most hely híján nem mehetek
bele," de kezdjük azzal, hogy amikor az 1930-as évek elején a kommunista
propaganda megindult a brúk között, a térnyerésnek igen hatásos fegyvere
volt, hogy a vietnámi agitátorok — mintha csak terepmunkás antropológusok
lettek volna! — hosszú éveket töltöttek a brúk között: velük együtt éltek és
dolgoztak, megtanulták a nyelvüket, megismertették és elfogadtatták magukat
velük, megismerték a környéket;"! ráadásul — a gyarmatosítóktól eltérően —
ugyanolyan bőrszínük és testalkatuk volt, mint a brúknak, és részben közös
történelmi tapasztalatokkal rendelkeztek; stb. Így — amikor eljött az ideje,
és módjuk is volt rá — befolyásolni tudták a a brúkat saját céljaik érdekében.
Ennek egyik módja, természetesen, az ígérgetés volt. A jobb és szebb
élet reménye mindenki számára vonzó, Európában éppúgy, mint a vietnámi
hegyvidéken. Hogy ez konkréten mit jelentett? Politikailag a legvonzóbb
ígéret a hegyi népeknek adandó — homályos és pontosan nem körvonalazott —
egyenjogúság/függetlenség/önrendelkezés volt. Ennek, illetve az ebben való
csalatkozásnak az egyik bizonyítéka a brúk között a mai napig sok helyütt
a kunyhók falán látható poszter H6 Chi Minh arcképével és 1946. április
19-i levelének szövegével, amelyet a Pleiku-ban ülésező [Dél-J Vietnámi
Nemzeti Kissebbségek Kongresszusának képviselőihez intézett. Ebben a
levélben, amelyet a konferencián nyilvánosan felolvastak, Hő Chi Minh úgy
utalt a vietnámiakra, mint akik az (Északi és Déli/ Központi") Hegyvidék
nemzetiségeinek — , idősebb és fiatalabb" — (vértestvérei (anh em ruót thit),
név szerint 15 említve a Központi Hegyvidék jörai, rhade, sedang és bahnar
népességét. A levélben hangsúlyozta továbbá, hogy Vietnám mindannyiuk
közös hazája, és hogy a többségi és a kisebbségi népek a múltban azért nem
álltak közel egymáshoz, mert , voltak olyanok, akik széthúzást szítottak kö¬
zöttünk"; egy mondatban pedig utalt még valamiféle Kisebbségügyi Hivatal
felállítására is. (2. kép)
9 Ezekről a kérdésekről részletesen fogok írni az említett életút történetet feldolgozó,
tervezett könyvemben.
21 Úgy tűnik, hogy a kommunista agitátorok a nemzetiségek által lakott hegyvidékre való
kiküldése/delegálása tudatos stratégiai megfontolás volt, méghozzá jóval a tényleges
polgárháború előtt (!) a Vietnámi Kommunista Párt részéről.
2 A levélhez Id. Hickey 1982a: 392—393, a szöveget Id. Fall 1967: 156. Ezt a levelet a
Vietnámi Nemzetgyűlés Etnikai Bizottsága által 2000-ben kiadott, közel 1200 oldalas
könyv, aminek témája a Kommunista Párt etnikai politikája és államjoga, nem tartal¬
mazza. De tudni kell, hogy máig hivatkozási alapnak számít a vietnámi államhatalom
és a nemzetiségek viszonyában, annyira, hogy az alábbi internetlinkek tanúsága szerint
(amelyekért Mészáros Csabának tartozom köszönettel) 2008 óta egy évekig csak ter¬
vezett, de 2013 óta a gyakorlatba is átültetett , Vietnámi Nemzeti Kisebbségek Napja"