OCR
84 § A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME De ha valaki azt mondta volna, hogy aki szeretne menni, az menjen, aki nem szeretne, az ne menjen... — ...akkor senki se ment volna? — Senki se. De ha [azt mondtak], hogy aki szeretne menni, az menjen, aki nem szeretne, az ne menjen, de aki elmegy, az nem fog sztikélkddni, akkor mindenki el akart menni! Megvolt mindene, étel és ruha [amit csak megkivant]. Ez a szep elet! Mi, brúk, már csak ilyenek vagyunk! — Ha az ételt és a ruhát megkaptátok az egyik oldalon, és ugyanúgy megkaptátok a másik oldalon is, akkor mindegy volt, hogy melyik oldalra álltok? — Igen, teljesen mindegy, bármelyikre! Minket csak az étel és a ruha érdekel, akar hivnak [értsd: verbuvadlnak], akar nem; ha jól élünk, fiatalok és felnőttek egyaránt, mindenki elmegy! — Akkor nem azért mentetek, mert testestül-lelkestül (,,az epétekben") kommunisták vagy Amerika-barátok voltatok? — Nem, mi mindannyian ,, testestül-lelkestül" jól akarunk lakni és ruházkodni, mi, bruk, ilvenek vagyunk! Jollakni és ruházkodhi szeretnénk; ahol biztosítják számunkra a jólétet, oda megyünk azonnal!" Foglaljuk össze! Történeti-archívumi forrásaink és saját terepomunkám egyértelműen megerősítik Scott elemzésének mélységét, tisztánlátását, következtetéseinek érvényességét. A brúk stratégiát: az állam elől való visszahúzódásuk, a , gyengék" általuk használt fegyverei a célból, hogy kibújjanak a náluk erősebbekel való érintkezés elkerülhetetlen következményei, az ellenőrizhetőség, az adminisztratív szem előtt lét (legibility) és az adóztathatóság alól; félelmeik és abból adódó reakcióik: menekülésük vagy gyors behódolásuk; vágyaik és céljaik; bourdieu-i értelemben vett egész ,,habitusuk” — mind-mind tökéletesen egybevág azzal, amit Scott általában a , Zomia"-beli népekről mondott. Így — anélkül, hogy ismerte volna a brúkat, és egyetlenegyszer is hivatkozott volna rájuk — munkája (Scott 2009) megvilágító erővel bír számunkra, és egyike marad azon klasszikus műveknek, amely — távol attól, hogy , sehova se vezető populista posztmodern történelem" lenne (Brass 2012) — hosszú ideig inspirációként fog szolgálni a jövőben is, tárgyi tévedéseitől, hiányosságaitól, túlzó általánosításaitól, kizárólagos megfogalmazásától és mindattól függetlenül, amivel írásom első részében magam is vitatkoztam (illetve amivel még vitatkozni lehetne és kellene)." ! Itt mindenekelőtt a , szándékosság" (intentionality) kérdésére gondolok, pl. hogy az égetéses-irtásos gazdálkodás vagy az írásbeliség hiánya az állam elől való menekülés tudatos, akaratlagos eredménye-e. De problémaként merül fel az állam elsődlegességének kérdése is: történetileg tudjuk, hogy az állam viszonylag kései képződmény.