Page 86 [86]
84 § A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
De ha valaki azt mondta volna, hogy aki szeretne menni, az menjen, aki
nem szeretne, az ne menjen...
— ...akkor senki se ment volna?
— Senki se. De ha [azt mondtak], hogy aki szeretne menni, az menjen,
aki nem szeretne, az ne menjen, de aki elmegy, az nem fog sztikélkddni,
akkor mindenki el akart menni! Megvolt mindene, étel és ruha [amit csak
megkivant]. Ez a szep elet! Mi, brúk, már csak ilyenek vagyunk!
— Ha az ételt és a ruhát megkaptátok az egyik oldalon, és ugyanúgy meg¬
kaptátok a másik oldalon is, akkor mindegy volt, hogy melyik oldalra álltok?
— Igen, teljesen mindegy, bármelyikre! Minket csak az étel és a ruha ér¬
dekel, akar hivnak [értsd: verbuvadlnak], akar nem; ha jól élünk, fiatalok
és felnőttek egyaránt, mindenki elmegy!
— Akkor nem azért mentetek, mert testestül-lelkestül (,,az epétekben")
kommunisták vagy Amerika-barátok voltatok?
— Nem, mi mindannyian ,, testestül-lelkestül" jól akarunk lakni és ruház¬
kodni, mi, bruk, ilvenek vagyunk! Jollakni és ruházkodhi szeretnénk; ahol
biztosítják számunkra a jólétet, oda megyünk azonnal!"
Foglaljuk össze! Történeti-archívumi forrásaink és saját terepomunkám egyér¬
telműen megerősítik Scott elemzésének mélységét, tisztánlátását, következte¬
téseinek érvényességét. A brúk stratégiát: az állam elől való visszahúzódásuk,
a , gyengék" általuk használt fegyverei a célból, hogy kibújjanak a náluk
erősebbekel való érintkezés elkerülhetetlen következményei, az ellenőrizhe¬
tőség, az adminisztratív szem előtt lét (legibility) és az adóztathatóság alól;
félelmeik és abból adódó reakcióik: menekülésük vagy gyors behódolásuk;
vágyaik és céljaik; bourdieu-i értelemben vett egész ,,habitusuk” — mind-mind
tökéletesen egybevág azzal, amit Scott általában a , Zomia"-beli népekről
mondott. Így — anélkül, hogy ismerte volna a brúkat, és egyetlenegyszer is
hivatkozott volna rájuk — munkája (Scott 2009) megvilágító erővel bír szá¬
munkra, és egyike marad azon klasszikus műveknek, amely — távol attól,
hogy , sehova se vezető populista posztmodern történelem" lenne (Brass 2012)
— hosszú ideig inspirációként fog szolgálni a jövőben is, tárgyi tévedéseitől,
hiányosságaitól, túlzó általánosításaitól, kizárólagos megfogalmazásától és
mindattól függetlenül, amivel írásom első részében magam is vitatkoztam
(illetve amivel még vitatkozni lehetne és kellene)."
! Itt mindenekelőtt a , szándékosság" (intentionality) kérdésére gondolok, pl. hogy az
égetéses-irtásos gazdálkodás vagy az írásbeliség hiánya az állam elől való menekülés
tudatos, akaratlagos eredménye-e. De problémaként merül fel az állam elsődlegessé¬
gének kérdése is: történetileg tudjuk, hogy az állam viszonylag kései képződmény.