Seite 58 [58]
56 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
Egyébként is, kitünő hasonlatával élve, , nem lehet egy kézzel tapsolni", egy
oppozíciópárban mindig két elem van. Aki új meg új menekülthullámokat
tételez, az kimondatlanul is , előttük már ott élő" , őshonos" vagy legalábbis
, régebbi" népeket tételez egyben. Evvel kapcsolatban természetesen felme¬
rül a kérdés, hogy ki őslakó valahol — hisz nyilvánvalóan szinte lehetetlen a
földön bárhol olyan területet találni, ahol a jelenleg élő lakosság előtt ne élt
volna egy másik, mára esetleg kihalt, beolvadt, elvándorolt stb. populáció.
A kérdésre visszatérek még.
Scott tehát mindezek tudatában több helyütt is valamivel megengedőbben,
kevésbé kizárólagosan fogalmaz: „A kormänyzäs/kormänyzat [értsd: kôzponti
hatalom] nélküli peremvidékek lakóinak nagy, sőt talán legnagyobb része nem
valamiféle másutt már meghaladott korábbi társadalmi formáció maradványa,
nem ya mi élő őseinkx", mondja egy helyütt (2009: 8). Egy másik példa: ,,E
vidék állam nélküli népeinek történelme [...] ügy is megírható, mint valamiféle
elágazás azok között, akik már régóta a hegyekben élnek (például a wa-k),
illetve azok között, akik ott kerestek maguknak menedéket" (uo. 23). Vagy:
, Az ilyen vidékek megfelelő menedékzónát jelentettek azoknak, akik ott éltek,
vagy akik azt választották, hogy oda menjenek" (uo. 63; kiemelések — V. G.).
Vagyis sarkított kijelentései ellenére is maga Scott sem zárja ki teljesen
a lehetőségét annak, hogy , őslakos", azaz történetileg valószínűsíthetően
, helyben maradt", eredeti lakóhelyükön élő népek is benépesíthetik vagy
legalábbis lakhatják , Zomiát"." A kérdés ilyetén , lebegtetése" — a fő té¬
zis ellenére is — nem ok nélküli: jóllehet ez a hegyekbe való vissza- vagy
felhúzódási folyamat az egész délkelet-ázsiai hegyvidékre igaz, bőségesen
dokumentált, és ma is tart (gondoljunk a kínaiak, a vietek, a thaiok az utób¬
bi évszázadokban végbement fokozatos térnyerésére, s arra, hogy mindez
milyen demográfiai nyomást jelent a környező népekre"), tény, hogy írásos
dokumentumok híján e hegyi etnikumok történelméről (és főleg korai törté¬
nelméről) néhány kivételtől és az utolsó néhány száz évtől eltekintve szinte
semmi konkrétumot nem tudunk. Azt sem állíthatjuk, hogy mindig ott voltak,
ahol ma élnek, mint ahogy azt sem állíthatjuk, hogy mindnyájan az állam elől
menekült, viszonylag , új" jövevények lennének. A választ minden esetben
konkrét adatok és vizsgálatok alapján kell megadni.
A brúk például, amikor a vietnámi történeti forrásokban a 16. században
először feltűnnek, már mai lakóhelyükön laknak. Természetesen lehet hi¬
potéziseket felállítani arról, hogy ezt az időszakot megelőzően hol, milyen
államok területén éltek, és ott milyen hatásoknak lehettek vagy voltak kitéve
— ilyeneket magam is megkockäztattam® —, de ekôzben mindig számításba
$ Noha jómagam a , Zomia" nevet szerencsétlen megnevezésnek tartom, itt és a továb¬
biakban az egyszerűség kedvéért idézőjelben megtartottam a terminust.
7 Ehhez Id. pl. Michaud 2000, 2006.
Ilyen hipotéziseket mindenekelőtt nyelvészeti és pontosan datált történeti adatokra
alapozva lehet tenni (ld. Haudricourt 1966; Hoshino 1986; Ferlus 2005/2014 és az 6