OCR
54 § A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME amit azok a népek fejlesztenek ki, akiknek a lakóterülete, életmódja és társadalomszervezete alkalmas arra, hogy kibújjon az állam hatásköre alól." (Scott 2009: X.) Scott szerint tehát a Délkelet-ázsiai Felföld olyan , reliktum-terület" és egyben ökológiai , niche", amely több ezer év során folyamatosan népesedett be az államalakulatok növekvő nyomása alól visszavonuló népességekkel. Véleménye szerint a síkság—hegység dichotómia társadalmi-kulturális-politikai dinamikáját egymással ellentétes (bináris) centripetális és centrifugális erők alakítják: az egyik centralizált rendszereket hoz létre, a másik szegmentált társadalmi-politikai osztályokat. A meghatározó erő ebben a folyamatban az állam; Scottot az állam keletkezése nem érdekli, mert az állam , van", s szerinte deus ex machinaként az hozza mozgásba a hegyvidéket. A kultúra pedig valójában védő mechanizmus, amely a környező társadalmi-politikai valóságra reagál. A felföldi társadalmi-politikai rendszerek tehát történelmileg annak a tudatos erőfeszítésnek köszönhetően jöttek létre, hogy kibújjanak az államszervezetek nyomása és hatálya alól, azaz Scott— ma divatos szóval élve — , cselekvőképességet" (agency) és , akaratlagos cselekvést" (intentionality) tulajdonít a hegyi népeknek, azoknak, akiktől ezt , primitívségük" és alárendelt pozíciójuk okán mindeddig megtagadták. A könyv (és e tanulmány) elején idézett Pierre Clastres-mottó szellemében tehát Scott az osztályharc története helyett valamiféle romantikusabb ellenállási mód, az állam elleni harc történetét írja meg könyvében -— innen az alcímben az utalás az , anarchizmusra". Mint az várható, Scott nézetei parázs vitát keltettek: a számos recenzió mellett (Coyne 2010; Davis 2010; Sadan 2010; Subrahmanyam 2010; Tapp 2010; Brass 2012) a Journal of Global History különszamot is szentelt „Zomia” kérdésének (Michaud 2010), s a vita ma is folyik. Miközben kritikusai többsége elismerte, hogy tézisei ténylegesen stimuláló erővel bírnak, s hogy könyvének , paradigmaváltó" látásmódjában , van valami", szinte mindenki kritikai hangot ütött meg: felrótták neki, hogy téziseit túláltalánosítja; hogy , történészként" kevés első kézből származó forrásra, sokkal inkább másodlagos (antropológiai) irodalomra támaszkodik; hogy , makroszkopikus" látásmódja könnyedén elsiklik a , mikroszkopikus" lokális tények és események fölött; hogy fogalomhasználata homályos és vitatható; s hogy látásmódja alapjában véve a társadalmi evolúciót feje tetejére állító romantikus államellenesség. * Hogyan illenek bele, illetve beleillenek-e egyáltalán az általam kutatott közép-vietnámi brúk ebbe a képbe? Megerősítik vagy cáfolják Scott nagyvonalú hipotézisét? Tekintettel arra, hogy a Scott által felvetett problémák nagy részével a brúk kapcsán jómagam több mint egy évtizeddel a Zomia-elmélet publikálása előtt (Vargyas 2000, 2002, 2008a) és azóta is (2010, 2012) többször behatéan foglalkoztam, a Journal of Global History-ban megkezdett vita fo