Page 54 [54]
52 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
veu
a
%
)
5
J
|
Ns
Központi Hegyvidéktől Északkelet-Indiáig öt ázsiai országon (Vietnám,
Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Burma) és négy kínai tartományon (Yunnan,
Guizhou, Guangxi és Szecsuán egyes részei) keresztül húzódnak" (uo. IX.).
A mintegy 2,5 millió km? területet és kb. 100 milliónyi, etnikai és nyelvi
szempontból zavarba ejtően változatos népességet magába foglaló térség
új — és nem túl szerencsés? — megnevezése (, Zomia") nem Scott-töl, hanem
egy holland földrajztudóstól, Willem van Schendeltől származik (2002), aki
azonban - és ez fontos! — a Zomia nevet a Scott által használtnál jóval tágabb
2 Nem túl szerencsés, mert egy szűk földrajzi területről, az indiai-bangladesi—burmai
hármas határ vidékéről, néhány önkényesen kiválasztott tibeto-burmai nyelvből megalko¬
tott műszót terjeszt ki egy több nyelvcsaládon és óriási területen átívelő térség egészére.
Ld. ehhez Scott 2009: 14-15: a zo viszonyszó, amelynek hozzávetőleges jelentése annyi,
mint "távoli, periférikus", következésképp a "hegyekben élő" konnotációval bír; a mi
pedig: "nép, emberek" — értsd: hegylakók. Ennél valamivel semlegesebb összefoglaló
elnevezések egyébként a délkelet-ázsiai hegyi törzsekre (igaz, nem az általuk lakott
területre) vonatkozó francia nyelvű irodalomban használatosak voltak (pl. „Montag¬
nards”/hegylakök, vagy a „Population Montagnarde du Sud-Indochinois” / Indokina
Déli Részének Hegyi Lakossága rövidítéséből adódó , PEMSI"), de vagy nem terjedtek
el általánosan (mint a PEMSI), vagy gyarmati konnotációjuk miatt létjogosultságukat
az utóbbi időben kétségbe vonták (ld. Proschan 1999: The great Montagnard Debate).