Oldal 14 [14]
12 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
nagyjából jelen könyvem terjedelmével egyezik meg. Most — utólag — látom,
milyen hatalmas forrásanyagot, adathalmazt jelent mindez; ráadásul olyan
anyagot, ami korábbi terepmunkáim során döntően feledésbe merült, hisz az
adott körülmények között egyszerűen remény sem volt a rögzítésére. És akkor
még nem beszéltem a digitális fényképezőgép nyújtotta előnyökről! Immár
nem kellett takarékoskodni a negatív filmmel, azt és annyit fényképeztem,
amennyit csak akartam; nem kellett két fényképezőgéppel bajlódnom (egy a
fekete-fehér és egy a színes felvételek számára); a felvételeket minden este
letöltöttem és azon melegében beleltároztam, ami további beszélgetéseket
eredményezett, ezek révén sokszor újabb információkhoz jutottam. (Ld. a
kötet címadó tanulmányát.) A fényképezőgép tehát a legfontosabb pillana¬
tok illusztrálásának technikai eszközéből tudatosan használt mindennapi
mnemotechnikai rögzítőeszközzé vált. Summa summárum, harminc évvel
ezelőtt még ha az — akkor — új irányzat szellemében akartam is volna reflexív
antropológiai írásművet alkotni, nem tudtam volna (és nem is akartam!):
amúgy is rövid, tényszerű bejegyzéseket tartalmazó naplómban — néhány ritka
kivételtől eltekintve, mint a , tigriskaland" — szinte említés sincs magamról és
az érzéseimről. Ma viszont más a helyzet: immár akarok is élni a lehetőséggel,
és lehetséges is a számomra. Minden bizonnyal ez a körülmény az (egyik)
oka annak, hogy a reflexivitás és a pozicionalitás mint témák egyre nagyobb
hangsúlyt kaptak az utóbbi évtizedben közzétett írásaimban.
A fentiek szellemében, hosszas gondolkodás és számos — számomra fon¬
tos — írásról való lemondás után, Nagy Zoltán barátom és kollégám tanácsát
megfogadva, úgy döntöttem: , a kevesebb több" — azokat az írásokat veszem
be a válogatásba, amelyek ezt a részben öntudatlan szemléletváltást, illetve
jelenlegi érdeklődésem csomópontjait tükrözik a legjobban. Az itt közreadott
tizennégy írás döntő többségében az elmúlt tíz évben született, a legkorábbi
2010-ből datálódik, kettő pedig eddig publikálatlan kézirat, amely külföldi
megjelenésre vár. Tematikai szempontból három nagyobb blokkra oszlanak:
1) Kutatásaim során mindig is kiemelt figyelmet fordítottam az etno¬
história / történeti etnográfia kérdéseire (legátfogóbban Id. Vargyas 2000).
Meglehet, a történelem iránti érdeklődés, a néprajz / kulturális antropológia
történeti tudományként (is) való felfogása magyar képzettségemből, a ma¬
gyar tudományosságba való belegyökerezettségemből egyenesen következik.
A nemzetközi antropológiai színtéren azonban, különösen az utóbbi időben,
igen élénk érdeklődés mutatkozik a délkelet-ázsiai népek — történeti forrá¬
sokból nem, vagy csak alig megismerhető — etnikus történelme iránt (ld. pl.
Michaud 2000, 2006). E tudományos műhelyekkel személyes kapcsolatot is
ápolok, így saját érdeklődésem és a nemzetközi trendek kölcsönösen fel- és
megerősítik egymást.
2) Egy másik csoportot képeznek a terepmunkához kapcsolódó elméleti
és gyakorlati problémák: a terepmunka politikai kontextusa, az ebből fakadó
etikai követelmények, személyes dilemmáim. Ez a kérdéshalmaz, mint volt