Oldal 13 [13]
Eröszö ® 11
hosszú ideig hidegen hagytak. Az 1980-as évektől kezdve minden erőmet és
figyelmemet a terepre jutás, az ott látottak/tapasztaltak , objektív" megörö¬
kítése és közzététele kötötte le évtizedekig. A Writing Culture-vita valójában
az alatt zajlott, amíg a terepen voltam. Időm, kedvem és lehetőségem sem
igazán volt bekapcsolódni. , Klasszikusnak"? mondható terepen, egy tradi¬
cionális szociokulturális antropológiai iskola képviselőjeként a brú kultúra
hagyományos elemeire koncentráltam. A reflexivitásra és a pozicionalitásra
irányuló érdeklődés és hajlam tehát nem elsősorban elméleti megfontolások
vagy tudományos divat következménye nálam, jóllehet a folyamatosan változó
nemzetközi környezet elvárásai, megújuló referenciái, az új meg új diskurzu¬
sok és szaktudományos művek nyilvánvalóan öntudatlanul is hat(hatjnak az
emberre. Ahogy így, utólag megpróbálom saját utamat vagy , fejlődésemet"
a magam számára 15 érthetővé tenni, magyarázni, az én esetemben inkább
arról van/lehet szó, hogy 2007-es új terepmunkam körülményei és feltételei
messzemenően hatottak gyűjtési módszereimre, azon keresztül pedig a terep¬
munkáról és az antropológiáról való gondolkodásomra is — és ez, párosulva
az olvasmányélményekkel, majdhogynem észrevétlenül eredményezte azt,
hogy a gondolkodásom fokozatosan átalakult.
Amikor 2007-ben, közel két évtized után újra fél évet tölthettem a brúk
között, a Vietnámban végbement drámai gazdasági átalakulás következtében
már mindenütt volt áram, ami alapjaiban változtatta meg a gyűjtés körülmé¬
nyeit. Hogy csak egyetlen dologra utaljak, amiről mára bebizonyosodott, hogy
felbecsülhetetlen értékű, nem várt következményekkel járt a számomra: az
áram lehetővé tette, hogy laptopot és digitális fényképezőgépet használjak.
Aki élt valaha a világtól elzárva — áram, út, posta, telefon, bolt, pénz (vagy
bármi, amit a , civilizáció" szóval szoktunk jellemezni) nélkül — és kör¬
mölte — napi 10-12 óra fáradságos testi munkát jelentő terepmunka végén,
esténként, ceruzával, a tűzhely fényénél (vagy ami még rosszabb: az elem¬
lámpát a fogai között tartva), törökülésben, görcsbe merevedő ujjakkal — a
naplóját, az érteni fogja a különbséget, amire utalok. Mindarra, amire eddig
gondolni sem mertem volna, most lehetőség nyílt! A laptop egész nap nyitva
volt: a naplómat (plusz a fényképleltárt) folyamatosan írtam, ahogy valami
történt, amit megörökítésre méltónak találtam (és mi nem az?), odaültem, és
feljegyeztem (1. kép). Ez naponta több menetben akár több órás naplóírást
is jelentett. Mindent leírtam, ami elhangzott, és nemcsak az adatot magát,
hanem teljes beszélgetéseket, anekdotákat, pletykákat, mások által másoknak
mesélt történeteket; ezen felül az elhangzás kontextusát, a rá adott reakci¬
ókat és kommentárokat, saját gondolataimat és véleményemet, érzéseimet,
félelmeimet, vágyaimat és terveimet — egyszóval szinte mindent rögzítettem!
Összeszámoltam: átlagos napi naplóbejegyzéseim 4—10 000 leütés között vál¬
takoznak, az egész napló 976 000 n, azaz összesen 25 szerzői ívet! tesz ki, ami
! Egyív— 40000 n.