Page 271 [271]
APPENDICES
APPENDIX 2
Task 9, CHAPTER 7: STUDY AN EXTRACT FROM Uri muri (BY ZSIGMOND
MOoricz)"° AND ITS TRANSLATION INTO ENGLISH. IDENTIFY HUNGARIAN
CULTURE-SPECIFIC ITEMS AND SEE HOW THEY WERE TRANSLATED INTO
ENGLISH.
— Hát a nagyapám elment. Rászánta
magát, pedig nemesember volt, de még
három gimnáziumja is vót a madarasi
kollégiumban, ahol a pap meg a mester
meg a szomszéd falubéli kovács vótak a
professzorok... szóval, nagyapám a hét¬
szilvafás domíniumból egy és egyharmad
Ját örökölt, osztán megházasodott, gye¬
rekeket nemzett, mint a Biblia mondja,
s a sok síp addig trombitált, míg belátta,
hogy egyébre nem való, csak hogy állam¬
hivatalnok legyék belőle.
— Angyali.
— Ősi vagyonát elzálogosította, csak
egyet nem, a nemesi kevélységet.
Vastagon s keményen nevettek össze.
Ezekben is mind megvolt ez a vér, mintha
hájjal kenegették volna őket, olyan jóízű¬
en nevetgéltek Csulinak minden szaván.
Mert a magyar kisúr erre a legbüszkébb,
minden tulajdona közt, arra hogy ő
s büszke". Mindegy, hogy mire. Egyik a
lovára, más a tajtékpipájára, van, aki a
tehetségére, van, aki butaságára, de az
a fontos, hogy ,, büszke! kevély! fenn hord¬
ja az orrát..." az istennek se tér ki... Nézd,
hogy dagad a nyaka ereje, nem is harcol,
csak megfeszíti.
— Hát a nagyapám első hivatalos
dógába megy a megyeszékhelyre, az al¬
ispán elé.
— Nohát, mi járatba van? — kérdezi az
alispán.
‘My grandfather went in for it. He made up
his mind, although he was a nobleman,
and he even had three educations, in the
college of Madaras, where the priest, the
schoolmaster and the smith from the next
village were the teachers... Anyway, my
grandfather inherited his tiny share of the
property, then got married, begat children,
as the Bible says, and generally lived it up,
until he realised that there was nothing for
it, but hed have to become a civil servant.’
‘Marvellous.’
‘Hed mortgaged the family property,
except for one thing, the pride of a noble¬
man.’
Fat, tough, they exchanged looks. That
blood was in them, too, it was as if they
were greased with lard, so heartily did
they laugh at Csuli’s every word. For it is
the proudest of the properties of the Hun¬
garian kistir® that he is proud. It does not
matter of what. One is proud of his horse,
another of his meerschaum pipe, another
of his cleverness, some of their stupidity,
but the important thing is that he will not
at any price give up being proud, arrogant
and conceited. Look how the power swells
in his neck, and he’s not fighting, just
stretching it.
‘So my grandfather’s first official task
was to appear in the County Court, before
the alispán."
‘Now then, what’s it all about?’, asked
the alispán.