Seite 139 [139]
OCR
Sir John Merrick angol követ kérésére utazhatott vissza Angliába, mégis nagyon gyorsan visszatért orosz földre." Jurij Tolsztoj azt is nehezményezi, hogy a zsoldoskapitány vélhetően izgalmas történeteiből Polugyenszkij semmit nem közöl, ráadásul történészként nem fordít elég figyelmet a pontosságra, hibás dátumokat ad meg. Számára Milton ötödik fejezete a legérdekesebb, és itt tartja leginkább szükségesnek a félreértések tisztázását. Az angol-orosz kapcsolatok esetében tartja legsúlyosabbnak Milton hiányosságait, úgy véli, szándékosan hallgat el tényeket, munkája rosszhiszemű, készakarva ferdít, s dacára a rendelkezésére álló bőséges anyagnak, olyannak mutatja be az első Romanov uralkodö Oroszorszägät, mint amilyen az az 1550-1560as években lehetett. Ezért aztán elégtétellel jegyzi meg, hogy méltán elfeledett könyvről van szó. Viszont mivel Polugyenszkij egy érdeklődésre számot tartó kivonatot készített belőle, a történészeknek hitelt érdemlő, megbízható forrásokkal kell részletesen összevetni, hogy kiigazítsák, helyére tegyék az általa sugallt képet. Ezt a feladatot vállalta magára Jurij Tolsztoj, ezért készítette el a fordítást és hozzá a jegyzeteket. Miközben azonban az olvasottságát fitogtatja, avagy szakértelmét bizonygatja, elvész a részletekben, figyelmen kívül hagyja Milton eredeti célját: se nem túl hosszan, se nem túl röviden átfogó ismereteket közölni, példát adni hasonló művek megírásához. Jegyzetei ugyanakkor valóban sokat segítenek az esetleges tévedések megvilágításában, korrigálásában; a témával foglalkozó orosz történészek a mai napig az ő jegyzeteire hivatkoznak, az ő fordítását használják. Már ha használják, Milton Moszkóviája ugyanis nem keltett feltűnést Oroszországban. Miltont mint az angol irodalom kiemelkedő hatású költőjét, az 42 Mihail car levele I. Jakab kiralynak 1617. augusztus 1. Oxford, Ashmolean Museum, No. 1784, fol. 52. 137
