Sir John Merrick angol követ kérésére utazhatott vissza Angliá¬
ba, mégis nagyon gyorsan visszatért orosz földre." Jurij Tolsztoj
azt is nehezményezi, hogy a zsoldoskapitány vélhetően izgalmas
történeteiből Polugyenszkij semmit nem közöl, ráadásul törté¬
nészként nem fordít elég figyelmet a pontosságra, hibás dátumo¬
kat ad meg. Számára Milton ötödik fejezete a legérdekesebb, és
itt tartja leginkább szükségesnek a félreértések tisztázását.
Az angol-orosz kapcsolatok esetében tartja legsúlyosabbnak
Milton hiányosságait, úgy véli, szándékosan hallgat el tényeket,
munkája rosszhiszemű, készakarva ferdít, s dacára a rendelke¬
zésére álló bőséges anyagnak, olyannak mutatja be az első Ro¬
manov uralkodö Oroszorszägät, mint amilyen az az 1550-1560¬
as években lehetett.
Ezért aztán elégtétellel jegyzi meg, hogy méltán elfeledett
könyvről van szó. Viszont mivel Polugyenszkij egy érdeklődés¬
re számot tartó kivonatot készített belőle, a történészeknek
hitelt érdemlő, megbízható forrásokkal kell részletesen össze¬
vetni, hogy kiigazítsák, helyére tegyék az általa sugallt képet.
Ezt a feladatot vállalta magára Jurij Tolsztoj, ezért készítette el
a fordítást és hozzá a jegyzeteket.
Miközben azonban az olvasottságát fitogtatja, avagy szak¬
értelmét bizonygatja, elvész a részletekben, figyelmen kívül
hagyja Milton eredeti célját: se nem túl hosszan, se nem túl
röviden átfogó ismereteket közölni, példát adni hasonló művek
megírásához. Jegyzetei ugyanakkor valóban sokat segítenek az
esetleges tévedések megvilágításában, korrigálásában; a témával
foglalkozó orosz történészek a mai napig az ő jegyzeteire hivat¬
koznak, az ő fordítását használják. Már ha használják, Milton
Moszkóviája ugyanis nem keltett feltűnést Oroszországban.
Miltont mint az angol irodalom kiemelkedő hatású költőjét, az