röpiratok". Ezek az általában nyolcoldalas, illusztrált , újságok"
az azonnali tájékoztatás, véleményformálás, befolyásolás, sőt,
szórakoztatás igényével készültek. A fenyegető ellenséget mu¬
tatták be, nem a hitelességre helyezték a hangsúlyt, az érzel¬
mekre hatottak. A sajtó úgy ábrázolta az oroszokat, hogy fel¬
használta a korábban jól bevált és Európában közismert kliséket
a pogány törökökről, s ezeket húzta a moszkovitákra is, hogy
lejárassa őket. Ez a harsány, igénytelen sajtó hatott Európa nyu¬
gati felében leginkább a közvélekedésre. Az orosz fogságba
esettek sanyarú sorsukat ecsetelik, az orosz földön időnként
szép karriert befutó kalandorok akár önmaguk igazolására is
rettenetes képet festenek IV. Iván (aki a , groznij", azaz félel¬
metes, rettegett, kegyetlen melléknevet kapja kortársaitól) ál¬
lamáról. Az európai közvéleményben tehát IV. Iván uralko¬
dásától (moszkvai nagyfejedelem 1533-tól, cárrá koronázzák
1547-ben) kezdve egyre sötétebb a Moszkóvia-kép, és ez az el¬
lenséges kép rögzül a köztudatban. IV. Ivánt ruházzák fel az
emberfeletti gonoszság ismérveivel, ő lesz a zsarnok - s egyben
az orosz ember - mintaképe, országa pedig a gonosz birodalma,
az Európát fenyegető rém megtestesítője.
Az első időszak pozitív, jóindulatú ábrázolásai — melyeknek
célja az oroszok bevonása a török elleni harcokba, illetve kato¬
lizálásuk — a livóniai háború idején homályosultak el a lengyel¬
litván szerzők gyűlölettől fröcsögő híradásai mögött. Ekkor már
meglehetősen sok tollforgató ember került közelebbi ismeret¬
ségbe az orosz viszonyokkal, így aránylag sok információ jutott
el nyugatra IV. Ivan belpolitikäjaröl, az opricsnyinaröl,'* az
Oroszországban dúló terrorról. A Moszkóviával állandó harcban
álló, fenyegetett szomszédos területek szerzői Oroszországot
14 Opricsnyina: 1565-1572/73 között a cár (ekkor IV. Iván) közvetlen irányítá¬
sa alá rendelt országfél, ahol csak a megbízhatónak tartott birtokosok ma¬
radhattak meg, a többit kitelepítették, ezzel is védve a cárt a vélt és valós
belső ellenségtől. 1575-1576-ban újra kitelepítésekre kerül sor, így ezt nevez¬
hetjük az opricsnyina , második kiadásának".