ban hatszor jelent meg latinul, ötször németül, kétszer olaszul,
egyszer angolul és egyszer még cseh fordításban is." Herberstein
munkája hosszú ideig nagyon népszerű, a Moszkóviába utazók
skötelező olvasmánya", egy olyan alapmű, amelyet minden ké¬
sőbbi Oroszországról író szerző felhasznált. Így van ezzel az
Oroszországról szóló irodalom másik 16. századi óriása, Antonio
Possevino is. A jezsuita diplomata a hosszúra nyúló livóniai
háborúk következtében XIII. Gergely pápa követeként lépett
orosz földre 1581-ben, hogy elösegitse IV. Ivan (1530-1584) és
Báthory István béketárgyalásait - s titkos megbizatäsa szerint
IV. Ivant vonja be egy törökellenes ligäba, valamint terelje visz¬
sza a katolikus anyaszentegyház kebelébe. Dacára az alapos
felkészülésnek, Possevino a titkos küldetésnek nem tudott meg¬
felelni. Viszont úgy adta közre jelentését 1584-ben a jezsuita rend
évkönyvében,? hogy minden passzusnál feltüntette forrásait,
sőt, forráskritikát alkalmazott. A nagy műveltségű jezsuita szer¬
zetes felkészültsége, teológiai kérdésekben való jártassága miatt
műve mintegy összegzi a korábbi szerzők munkátt, kritizál, ér¬
tékel, így aztán elődeinél egy jobban kidolgozott, árnyaltabb,
valósághűbb képet nyújt az orosz államról.
Hiába azonban a lelkiismeretes, tudományos igénnyel írott
beszámolók többszöri kiadása, a különféle kozmográfiák, térké¬
pek híradásai, az antik szerzők újbóli felfedezése, a politikai és
kereskedelmi érdekeltség, a visszafogottabb, tárgyilagosabb,
egy-egy kérdéskört alaposabban elemző , tudományos? érte¬
kezések, az Oroszországot megjárt utazók, diplomaták beszá¬
molói csupán egy szűk művelt réteg olvasmányai lehettek, a
szélesebb közönséghez nem jutottak el. Nem úgy, mint a livóniai
háborúk (1558-1583) időszakában megjelenő ún. , moszkovita