Page 78 [78]
koronája, melyeknek mindkét oldalán két-két drága fehér
ruhába öltözött nemesifjú állt, mindegyikük vállán sze¬
kerce. Több mint száz nemesember ült körben padokon.
Miután a cár csókra nyújtotta kezét, és a királynő egész¬
sége felől érdeklődött, felszólította követünket, hogy
üljön a számára kijelölt helyre, körülbelül tíz lépés távol¬
ságra a tróntól, s onnét adja át a királynő levelét és aján¬
dékát. Ezt a követ nem találta észszerűnek, ezért a trón¬
hoz lépett, mire a kancellár elébe állt, hogy átvegye a
leveleket. A követ azonban kijelentette, hogy a királynő
nem a kancellárnak küldte a leveleit, ezért továbblépett,
és személyesen a cárnak adta át őket. Ezután a követ
röviden visszavonult a tanácsterembe, hogy a cári tanács
néhány tagjával tárgyaljon, ahonnét vacsorára hívták: a
lakoma közepén a cár felállt, és fenékig ürítette kupáját
a királynő egészségére, és követünknek egy nagy kupa
rajnai bort küldött, hogy az pedig az ő egészségére igyon.
Később a cár több alkalommal behívatta a követet, hogy
közös ügyekről tárgyaljanak, de követünk nem volt haj¬
landó a megbízatásán túl engedni neki, a cár viszont nem
szokta meg, hogy megtagadják a kívánságait, így egy nap
különösen indulatba jött, és zord arckifejezéssel azt mond¬
ta a követünknek, hogy nem tartja a királynőt méltó
társának, mivel annak, úgymond, feljebbvalói vannak.
Minden lehetséges veszélyes következmény dacára a kö¬
vet nem tartotta kötelességének, hogy bármi olyasmit
meghallgasson, ami csorbítaná a fejedelme fenségét, ezért
hasonló merészséggel és zordsággal megmondta a cárnak,
hogy a királynő egyenrangú bármelyik uralkodóval, aki
a keresztény világban a legnagyobbnak tartja magát, és
megvannak a módszerei arra, hogy kárt okozzon az
ellenségeinek, bárkik is legyenek azok. , Igazán? - kér¬
dezte a cár -, s akkor mit mondasz a francia vagy a spa¬
nyol kirälyröl?” „Egyenrangünak tartom bármelyikkel"
76