OCR
érkezéséről, s közben ahogyan csak tudta, várakoztatta az embereinket. Az uralkodó megörült a váratlan hírnek, meghívta az angolokat az udvarába, felajánlotta, hogy a saját költségén postalovakat biztosít nekik, ám ha az út túlságosan hosszúnak tűnne, akkor szabadon kereskedhetnek ott, ahová érkeztek. De ez a hírnök útja közben eltévedt, s még mielőtt visszaérkezett volna, a moszkóviaiak - akik röstellték volna, ha az embereink eltávoznak (minthogy láthatóan erre készültek) - ellátták őket vezetokkel és mas alkalmatossagokkal, hogy az uralkodo elé jarulhassanak. Chancellor igy az út felénél többet is megtett már, amikor találkozott az udvarba küldött követtel, aki szánon jött szembe, s aki átadta neki a cár levelét. Amikor a Chancellort kísérő oroszok ezt elolvasták, olyan buzgón akartak engedelmeskedni a tartalmának, hogy összevesztek, és egymással versengtek azon, hogy melyikük részesüljön abban a kitüntetésben, hogy a lovait a szán elé fogja. Így 1500 mérföldnyi hosszú és fáradalmas utazás után Chancellor megérkezett Moszkvába. Körülbelül 12 napja időzött már a városban, amikor egy követet küldtek hozzá, hogy a cár palotájához"" kísérje őket. Miután beengedték a palota kapuján, s egy külső terembe vitték őket, ott egy mintegy száz főből álló, rendkívül tiszteletre méltó társaságot láttak, amelynek a tagjai mind bokáig érő aranyruhában ültek. Ezután az uralkodói terembe vezették őket, ahol ott ült a cár egy magas és igencsak fejedelmi megjelenésű trónuson, fején aranydiadémmal. A palástja teljes egészében aranyművesek munkája volt, kezében kristályjogart tartott, amelyet drágakövek ékítettek, s ugyanilyen tökéletes fenség sugárzott a tekintetéből is. Mellette állt a főminisztere, a másik oldalon pedig a főudvarmestere, mindketten 181 Az eredetiben: the King’s House. 68