Page 30 [30]
Hakluyt 1:318.
Hakluyt 1:320,
254.
Házasság,
Hakluyt 1:322.
Hakluyt 1:314.
Temetés,
Hakluyt 1:242,
254, 323.
bronzágyú áll. 40 mérföldes körzetben a földek, városok
és falvak zöme e szerzeteseké, akik éppolyan kiváló ke¬
reskedők, mint bárki más az országban. Húsvét ünnepén,
ha két ismerős találkozik, kezet fognak egymással, s az
egyikük azt mondja, ,,Az Úr feltámadt", mire a másik így
felel: , Valóban feltámadt", s ezután megcsókolják egy¬
mást, akár férfiak, akár nők. A cár Isten, Miasszonyunk
és Szent Miklós után a legtöbbre a metropolitát becsüli,
mivel az Isten lelki szolgája, míg a cár csak erre a világra?
kapja tisztségét. Azok a moszkóviaiak azonban, akik a
tatárokkal határosan élnek, még most is pogányok.
Amikor ketten egymásba szeretnek, a férfi (más apró¬
ságok mellett) korbácsot küld a nőnek, hogy jelezze, mire
számíthat, ha vétkezne, és az a szokás járja köztük, hogy
ha az asszonyt nem verik meg hetente egyszer, akkor azt
hiszi: nem szeretik, s csak rosszabbul viseli magát. Ettől
függetlenül nagyon engedelmesek az asszonyok, nem is
járnak nagyon házon kívül, csak bizonyos időszakokban.
Ha a házasfelek teljesen megutálták egymást, a férj elvál¬
hat a feleségétől. Nem vitás, hogy ezt a szabadságot a
görög egyházból származó vallásukkal és a római jogból
szerezték.
Halottaikat a lábukon új cipővel temetik el, mintha
hosszú útra indulnának, s ajánlóleveleket tesznek a ke¬
zükbe Szent Miklósnak és Szent Péternek címezve, me¬
lyek szerint ez az ember volt a legnagyobb orosz, aki
35 Az eredeti a spiritual és a temporal melléknevek szembeállításával
jelzi az egyházi és a világi hatalom különbségét.
36 Hakluyt és Purchas nem említik közvetlenül a válást. Milton közhely¬
gyűjteményében (Commonplace Book, fol. 112) azonban a , válás"
címszó alatt idézi Herbersteint, aki arról tudósít, hogy a moszkóviaiak
megengedik ugyan a válást, de eltitkolják, mivel ellentétes a vallá¬
sukkal.
28