Page 27 [27]
dék pedig eltart másokat, akik többet érdemelnek." Az
ember, miután ekképpen felszólították arra, hogy váljon
meg a vagyonától, nem berzenkedik, hanem alázatosan
azt válaszolja, hogy minden, ami a birtokában van, Iste¬
né és az uralkodóé, mintha nem is a sajátjától kellene
megválnia, hanem megtérítené mindazt, ami igazság sze¬
rint inkább másnak járna. Minden nemesember maga
rendelkezik a béreseivel, ő bíráskodik felettük: ha két
nemesember béresei összekülönböznek, akkor az uraik
megpróbálják összebékíteni őket, s ha ők sem tudják,
akkor ki-ki az ország főbírája elé viszi a saját béresét.
Nincsenek ügyvédjeik, minden ember a saját ügyét kép¬
viseli, esetleg saját kezűleg adja át a fejedelemnek írásos
kérelmét vagy nyilatkozatát, de az alacsonyabb rangú
tisztviselők korruptsága az igazságszolgáltatást sokszor
rossz irányba téríti. Amikor semmilyen más bizonyíték
nem áll rendelkezésre, a döntést személyes ütközettel
vagy a peres feleket képviselő harcosokkal döntik el. Ha
egy adós szegény, akkor az uralkodó rabszolgája lesz, aki
bérbe adja munkára, amíg az adósságát nem törlesztette
(s addig szolgaságban is marad). Az ítélkezés másik for¬
mája még a sorshúzás.
A cár jövedelme mindaz, amit kíván és amit az alatt¬
valói képesek biztosítani, és nem riad vissza a legközön¬
ségesebb módszerektől sem, hogy behajtsa, ami neki jár:
minden nagyobb városban van ugyanis egy züllött ivó,
amit korcsmának hívnak, s amit a cár kiad, vagy odaado¬
mányozza valamelyik hercegnek vagy nemesúrnak a szol¬
gálataiért. Ez azután egészen addig az egész város ura,
kedvére rabolhat és fosztogathat, amíg — miután már jól
meggazdagodott - saját költségén háborúzni küldik, ahol
aztán kifacsarják belőle az összes balul szerzett vagyonát,
25
Hakluyt 1:309.
Jövedelmek.
Hakluyt 1:314.