Page 204 [204]
OCR
Filiczki művei A másik két, Ionas Voitnak szóló vers csak a bázeli kötetben található meg, de hiányzik a prágai nyomtatványból, In Ionae Voiti Nuptialem Coronam a címe." Itt máris felmerül az a kérdés, amit korábban is feszegettünk már. Ha ez a két vers nem kapott helyet a Voitnak szóló alkalmi nyomtatványban, akkor milyen formában adhatta át az ünnepeltnek? Rögtön adódik a válasz, hogy kéziratban. Azonban az sem lehetetlen, hogy feliratként funkcionált például egy koszorún. Az első vers: In Ionae Voiti Nuptialem Coronam Copulat ut sine principio ambitus iste corollam: Sic sine fine jecur mutuus urat amor. (Jonas Voit menyegzői koszorújára. Miként ez a kör kezdet nélkül kapcsolja egybe a koszorút, úgy hevítse vég nélkül a kölcsönös szerelem a májat [vagyis a szenvedélyek helyétl].)"é A második vers pedig így hangzik: Circulus est veluti teretis sine fine corollae: Nostrum ita perpetuo pectus amore flagret. (Ahogy a kerek koszorú körének sincs vége, úgy längoljon lelkünk ällandö szerelemmel.)'” Habár semmi jele nincs, az értelmezői játék kedvéért mégis játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a fenti két disztichont, ahogy a vers címe is utal rá, tényleg egy menyegzői koszorúra írta, amely így akár egy koszorú kör alakját is követhetné. Úgy is, ha ráírta volna magára a koszorúra mint tárgyra, és úgy is, hogy a koszorúversek hagyományos formáját követve, kör alakban írta volna meg a szöveget. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a fentiekre nincs semmiféle utalás, mégis a vers szövege (akár az isze ambitus kifejezés is), a koszorúvers formai hagyománya, valamint az, hogy a vőlegény számára egy másik képvers-epithalamiumot is írt, megengedi azt, hogy eljátsszunk ezzel a lehetőséggel. Arra, hogy miért nem szerepeltek a bázeli kötetben, talán egy lehetséges válasz lehet a korábban már felvetett nyomdahibák 165 Fırıczkı 1614, 66. 166 "Tóth István műfordításában: , Mint vég nélküli könnyű szegély koszorút kötöz egybe, / Égessen haragot kölcsönosen szeretet.” T6TH 1970, 131. 167 "Tóth István műfordításában: , Ahogy a szép koszorú karikája nem ér soha véget, / Úgy lángoljon örök tűzben az itteni szív." TórH 1970, 131. 202
