Seite 160 [160]
OCR
Filiczki művei egy jel/mű ikonicitása, annál egyértelműbb a hasonlóság a jelölt/jelentés között. Ez pedig minél inkább meghatározott, vagyis egyértelműbb az érzéki benyomások által (a képversek esetében a látással), kognitív értelemben annál egyszerűbb. Ennek ellenkezője a gyenge ikonicitás, amely csupán közvetett érzéki hasonlóságon nyugszik (ekkor a legnagyobb a jel és jelölt közötti távolság), ám annál komplexebb kognitív folyamatok mentén szerveződik meg. Mindebből az is következik, hogy az erős ikonicitás egyszerű, míg a gyenge ikonicitás komplex jelenség, vagyis egy kép megértése egyszerűbb, míg egy metaforáé komplexebb kognitív műveleteket igényel: , Az ikonicitás relatív erőssége és gyengesége az érzéki hasonlatosság relatív egyértelműségének, pontosságának és teljességének egyik fokmérője." Lars Elleström két szemléletes példája erre a próbababa mint az emberi test eltéveszthetetlen leképezése, és a rózsa mint a szerelem sokkal összetettebb érzelmi, kognitív metaforája. Elleström a peirce-i representamen kifejezést továbbgondolva három típusát különbözteti meg a jeleknek és jeltárgyaiknak: vizuális, audiális és kognitív. Mindháromféle, vagyis a vizuális, az audiális és a kognitív jel ikonikusan (hasonlóság alapján) jelölhet vizuális, audiális és kognitív objektumokat is. Ezen összetevők különféle permutációja alapján — amely az összetevők egymáshoz viszonyított mérhetetlen és megfoghatatlan mennyiségi aspektusát is magában foglalná — helyezkedhetünk más és más befogadói pozícióba. Az értelmezői pozícióba való , belehelyezkedés? itt létrehozásértelmű is, hiszen a jel és jeltárgy változó mértékű ikonicitásának felismerése és megértése már eleve kognitív értelmezői folyamat. Az, hogy a jel-jeltárgy-turmix a kép-diagram-metaforaskálának mely fokán, szakaszán válik számunkra , láthatóvá", felfoghatóvá, nagyban függ saját lexikális tudásunktól (kulturális raktárkészletünktől) és kognitív folyamataink finomhangolásától is, hiszen a fenti összetevők ikonicitásának mértékét a lehetséges hasonlóságok felismerése nemcsak tudatosítja, hanem minden egyes új jelentés , felfedezése" át is rendezi. Az átrendezés pedig a vizuális, audiális, kognitív jelek és jeltárgyak egymáshoz való , mennyiségi" viszonyának az átrendezésével is együtt jár, vagyis a kép-diagram-metafora — elméletileg végtelenül finomítható — skáláján más és más, a jelentések mennyiségével egyre , mélyebb" pozíciót vehet fel az értelmezőben megképződő jelentés. Ezek után, a korábban említett közhelyhez visszatérve, feltehetjük és Elleström szavaival meg is válaszolhatjuk azt a kérdést, hogy mennyiben van igazuk azoknak, akik szerint — mivel mindkettő rendelkezik valamilyen formával — a vizualitás szempontjából nincs is különbség írásban rögzített vers és festmény között. A különbség egy vers formája és egy képvers formája között csupán a , vizuális ikonicitás" mértékében ragadható meg. Egy kép eleve ikonikus — vagyis hasonlóságon alapuló — jelentést hív elő, mert érzékeljük és megértjük az ábrázolt formák és a fizikai objektumok, valamint a tradicionális szimbólumok és attribútumok mint absztrakt fogalmak formái közti hasonlóságokat. A vers viszont normál esetben ilyen típusú ikonicitással nem bír, és vizuális formája — mint konvencionális jelek térbeli struktúrája — nem ébreszti rá a nézőt/olvasót a formai hasonlóságok miatti , jelentésre", hanem ezt teljes mérték158
