Oldal 142 [142]
OCR
Az alkalmi költészetről valami j6 [...]. ”!” A proszeuktikon és apeuktikon egy a jövőre irányuló vágyat fogalmaz meg, míg ezekkel szemben a soteria (cwríjpio) elsősorban a közelmúltban bekövetkezett jó fordulat miatti hálaadás (súxaptoría) és köszönet az isteneknek, hogy a lélek megszabadult a rossztól vagy a rossztól való félelemtől. Például egy barát, apa, házastárs meggyógyulására írt, ujjongó örömmel, valamint díszes, szenvedélyes és közismert képekkel elmesélt költemény." Külön fejezeteket (112-116.) szentel a himnusznak, amelyben közismert meghatározását adja: , Dicitur autem Dei laudatio a Graecis Üuvos a Latinis celebratio"" A himnuszok fajtáit Menandrosz alapján osztályozza, aki szerint az istenekhez azon nyolc himnuszfajtán kívül, amiket felsorol, nem lehet szólni? 12 „..huic npoosvktıkoöv, Latine Votivum. [...] Proseuctico autem cognatum anevKtiKov. Idem namque filum orationis, idem modus, tenor, finis diversus. Nam Proseuctico petimus aliquid fieri, aut esse. Apeuctico aliquid non fieri, aut non esse. Sunt igitur congeneres orationes, utraque petit sane fieri quod non est, sed Proseuctica fieri bonum simpliciter, Apeuctica fieri bonum sublato malo. |...) Vocantur autem etiam anotponaia carmina, quae ad avertendam averruncandamve infensorum numinum iram comparantur. Supplex est Proseucticon, petit enim. Omnis autem qui petit, eget, minor igitur est hoc ipso, guam is a quo petit. Suavis igitur oratio petitioni accommodanda. Ipsa argumenta condita humilitate, ne videaris vim facere, atque extorquere. Insinuatione opus est, et occulta surreptione. Decet etiam Poetam profiteri se esse beneficiarium illius quem appellat. Vita, dignitas, opes, tria sunt primaria. Horum unum, aut omnia ei abs te deberi. In Apeuctico assurgere licet altius, atque instare. Miseratio namque maior movetur in periculis, aut alia qua re atroci”. SCALIGER 1561, 156. „Recepto vero duce atgue exercitu incolumi sacrificabant Soteria. Sicut et amico aut patre, aut filio, aut marito restituta sanitate, cuiusmodi cecinit Statius. Quod ab Orpheo primum factum memoriae prodidere, est autem in genere TÖV ebxapiotik@v, id est, eorum quibus agimus gratias, scilicet Diis immortalibus. [...] In Soteriis liber animus a malo, aut a metu, servus eius cuius opera tam bene affectus est. Exultans laetitia: narrans commoda: omnia studiose amplificans, Jiguris comptis, acribus, frequentibus’. SCALIGER 1561, 156. Lasd még: ,,Soterion est carmen, quo Deo pro salute praestita gratias agimus”. Finck, Hetwic, BacHMANN 1607, 303. Lásd még: , Hymnus est carmen in laudem Dei. "Yuvoc generatim laudem significat, kat’ é€oxny vero sic vocatur laudatio Dei”. Finck, Hetwic, BAcHMANN 1607, 302. 125 MENANDER 1981, 6-7 (333.8-27). 123 124 140
