Page 142 [142]
Az alkalmi költészetről
valami j6 [...]. <De carmina apotropaianak is hívják ezeket, melyeket azért
készítenek, hogy majd az ellenséges istenségek haragját eltérítsék vagy
elhárítsák. (Ford. M. D.): A proszeuktikon könyörgő, mivel kér valamit.
Hiszen mindenkinek, aki kér, szüksége van valamire: tehát kisebb annál,
mint nála az, akitől kér. A kéréshez tehát megnyerő beszédet kell alkal¬
mazni. Az érvek az alázatosságon alapuljanak, nehogy az látsszék rajtad,
hogy erőszakot akarsz alkalmazni, vagy valamit erővel kicsikarni. Be¬
hízelgésre van szükség, és rejtett megnyerésre. Úgy is illik, hogy a költő
bevallja: jótevője az, akihez kérésével fordul. Életmód, méltóság, vagyon:
ez az első három szempont. Közülük eggyel vagy valamennyivel tartozol
neki. <Az apeuktikonban felemelkedve magasabbról lehet kérni, mert a
nagyobbat a sajnálat megindítja a veszélyben vagy más szörnyűségben.
(Ford. M. D.)>”!”
A proszeuktikon és apeuktikon egy a jövőre irányuló vágyat fogalmaz meg, míg ezek¬
kel szemben a soteria (cwríjpio) elsősorban a közelmúltban bekövetkezett jó fordulat
miatti hálaadás (súxaptoría) és köszönet az isteneknek, hogy a lélek megszabadult a
rossztól vagy a rossztól való félelemtől. Például egy barát, apa, házastárs meggyógy¬
ulására írt, ujjongó örömmel, valamint díszes, szenvedélyes és közismert képekkel
elmesélt költemény."
Külön fejezeteket (112-116.) szentel a himnusznak, amelyben közismert megha¬
tározását adja: , Dicitur autem Dei laudatio a Graecis Üuvos a Latinis celebratio"" A
himnuszok fajtáit Menandrosz alapján osztályozza, aki szerint az istenekhez azon
nyolc himnuszfajtán kívül, amiket felsorol, nem lehet szólni?
12 „..huic npoosvktıkoöv, Latine Votivum. [...] Proseuctico autem cognatum anevKtiKov. Idem namque filum orationis, idem
modus, tenor, finis diversus. Nam Proseuctico petimus aliquid fieri, aut esse. Apeuctico aliquid non fieri, aut non esse.
Sunt igitur congeneres orationes, utraque petit sane fieri quod non est, sed Proseuctica fieri bonum simpliciter, Apeuctica
fieri bonum sublato malo. |...) Vocantur autem etiam anotponaia carmina, quae ad avertendam averruncandamve
infensorum numinum iram comparantur. Supplex est Proseucticon, petit enim. Omnis autem qui petit, eget, minor igitur
est hoc ipso, guam is a quo petit. Suavis igitur oratio petitioni accommodanda. Ipsa argumenta condita humilitate, ne
videaris vim facere, atque extorquere. Insinuatione opus est, et occulta surreptione. Decet etiam Poetam profiteri se esse
beneficiarium illius quem appellat. Vita, dignitas, opes, tria sunt primaria. Horum unum, aut omnia ei abs te deberi.
In Apeuctico assurgere licet altius, atque instare. Miseratio namque maior movetur in periculis, aut alia qua re atroci”.
SCALIGER 1561, 156.
„Recepto vero duce atgue exercitu incolumi sacrificabant Soteria. Sicut et amico aut patre, aut filio, aut marito restituta
sanitate, cuiusmodi cecinit Statius. Quod ab Orpheo primum factum memoriae prodidere, est autem in genere TÖV
ebxapiotik@v, id est, eorum quibus agimus gratias, scilicet Diis immortalibus. [...] In Soteriis liber animus a malo, aut
a metu, servus eius cuius opera tam bene affectus est. Exultans laetitia: narrans commoda: omnia studiose amplificans,
Jiguris comptis, acribus, frequentibus’. SCALIGER 1561, 156. Lasd még: ,,Soterion est carmen, quo Deo pro salute
praestita gratias agimus”. Finck, Hetwic, BacHMANN 1607, 303.
Lásd még: , Hymnus est carmen in laudem Dei. "Yuvoc generatim laudem significat, kat’ é€oxny vero sic vocatur
laudatio Dei”. Finck, Hetwic, BAcHMANN 1607, 302.
125 MENANDER 1981, 6-7 (333.8-27).
123
124
140