Page 132 [132]
Az alkalmi költészetről
művük tartalmilag éppolyan vaktában összecsapott marad, mint korábban (manet in
rebus temere congestis quae fuit levitas). Célszerűbb tehát már eleve körültekintően ne¬
kilátni, s kezdettől fogva úgy dolgozni, hogy később csak simításokra (caelandum), ne
pedig teljes átdolgozásra legyen szükség (non ex integro fabricandum sit). Mindemellett
van úgy, hogy ihletett állapotba kerülünk (adfectus seguemur), s ilyenkor a mügondnäl
(diligentia) majdnem mindig többet ér az alkotói hevület (calor)”.
A két meghatározásban az alkotás sebessége, vagyis gyorsasága (celerizas) a kö¬
zös és a fekmerülő ötletének hirtelensége. De ami Ouintilianusnál hibaként (vizium)
szerepel, az Statiusnál inkább kihívás, lehetőség, méghozzá pontosan abban az érte¬
lemben, ahogy aztán Opitz is érti majd a 17. században (és nyilván Opitz előtt is oly
sokan): occasio a versírásra. lehát valaki részére kevés idő alatt, adott témára kompo¬
nált költeményt jelent. Az improvizáció kifejezést erre csak némi fenntartással hasz¬
nálhatjuk; legalábbis a rögtönzésnek az időkereteit tágasabban kell értelmeznünk.
Statius a prológusban ezt is pontosan meghatározza. A fenti idézetből kiderül, hogy
si/vái közül egyiket sem írta két napnál tovább. Stella és Violentilla epithalamiumärél
(Silo. 1.2.) igy ir a prolögusban: „...tudod, hogy a menyegzödet ünneplö versemet is,
amelyre megkértél, két nap leforgása alatt írtam meg. Merész vállalkozás volt, Her¬
culesre, s a terjedelme mégis eléri a háromszáz hexametert [ma csak 277 hexametert
ismertink beléle]”. Manilius Vopiscus tiburi villäjänak — ma tôredékében 110 hexame¬
teres — leírását egy nap alatt készítette el. Domitianus lovasszobráról írt 107 hexame¬
teres költeményét másnapra (poszero die) kellett megkomponálnia, amire ezek szerint
kevesebb, mint egy napja volt. Legrövidebb idő alatt — ,egy ebédidő leforgása" (infra
moram cenae) — Claudius Etruscus fürdőjéről írta meg 65 sornyi versét. Ouintilianus
számára a si/va inkább vázlatot jelent, amit okvetlenül át kell majd fésülni és javítani;
alapanyagot, mint amilyen egy még faragnivaló, formátlan tuskó.
Statius viszont — legalábbis saját bevallása szerint — nemhogy nem törekedett tö¬
kéletes versekre, de még el is ismeri tökéletlenségüket mint a ce/erizasból fakadó elke¬
rülhetetlen, de vállalható hibát. Nem akarja csiszolni és javítgatni őket, akkor is, ha
bőven lehetne, hanem így , félig készen" is a nyilvánosság elé tárja azokat. Költői játék
a kompromisszumokkal, időkeret és művi csiszoltság között.
Scaliger es Menandrosz
Az 1540-es évek végén írta meg Julius Caesar Scaliger hét könyvből álló poétikáját.
A harmadik, Idea című könyvben nemcsak meghatározza a si/va jelentését, hanem
kategorizálja is. Habár tárgya poétikai, definíciójában szigorúan Quintilianust kö¬
130