Page 130 [130]
Az alkalmi költészetről
ur
meg azt a terjesztési módot, amely az elözö, vagyis a commercium litterarium vulga¬
rizált verziója lenne. Ez is decentralizált, de az elosztás célközönsége — az esemény
családi résztvevőinek szűk körén kívül — már teljesen véletlenszerű is lehet. Ebből
következik az is, hogy a korábbi terjesztési módok zárt és elit közösségeihez képest
ez már egy sokkal lazább, lényegében esetleges és efemer kapcsolati hálózat. Koretzki
egy 1658-as hamburgi dokumentumot idéz, amely szerint a lakodalmi verseket már a
templomajtókban is osztogatták."? Ez óhatatlanul az alkalmi versek értékének inflá¬
lódásához vezetett. Az Opitz-tanítvány költő, Christoph Köler (Colerus) (1602—1658)
100 példányban kinyomtatott epicediummal ellátott vigasztaló írását — ahogy egyik
leveléből kiderül — tudatosan a commercium litterarium ,,; baráti" hálózatán keresztül (uz
amicis distribuamus) akarta terjeszteni, szemben a válogatás nélküli és ellenőrizetlen
terjesztéssel (/iberaliter spargi). Így szerette volna biztosítani, hogy művecskéje értő és
tudós olvasók kezébe kerüljön."
A fenti példákból is jól látszik, hogy a 17. század közepére az alkalmi verseket már
futószalagon termelték olyan mennyiségben, hogy egyre inkább tolakodóvá vált a je¬
lenlétük, és néhol rendeletileg kellett megregulázni a , piacot". Aki csak tehette, kér¬
ges kézzel is belecsimpaszkodott Occasio istennő hajfürtjeibe, aki végül porba rogyott
a poétakoloncok súlya alatt. Végül csak jogi paragrafusok bunkósbotjával lehetett az
elszánt rímfaragókat elhessegetni az úton-útfélen sarokba szorított istennő közeléből.
A fenti összefoglalás alapján az alkalmi költészetnek a következő, tömör definí¬
cióját adhatjuk: Az alkalmi költeményt mint az ajándékgazdaság kulturális csere¬
termékét a konkrét címzett - és rendszerint annak társadalmi titulusára vonatko¬
zó másodlagos címének - feltüntetésével egy a mindennapi életből kiemelkedő,
külön névvel megnevezhető, datálható és társadalmilag intézményesült esemény
alkalmára írták.
Silva
A kortárs irodalomelméleten túl érdemes megvizsgálnunk a műfaj reneszánsz és
barokk elméleti megközelítéseit is. Mielőtt részletesebben elemezném Julius Caesar
Scaliger (1484-1558) erre vonatkozó áttekintését, nagy vonalakban fel szeretném
idézni az antik előzményeket is. Az, amit a 18. századtól alkalmi költeményeknek
hívnak, a 17. században még a latin si/va (sy/va), farrago, vagy csak egyszerűen carmen,
könyvkereskedéseken keresztül terjesztették. Az átlaghoz képest kimagaslóan magas számban adták ki, ami azt
mutatja, hogy az átlagszámítások egy-egy nyomtatvány tényleges példányszámáról sokszor csak iránymutatók
lehetnek. Korerzkı 1977, 49-50.
12 Korerzkı 1977, 55-57.
15 Korerzkı 1977, 48.
128