Page 104 [104]
OCR
Az alkalmi költészetről Innentől kezdve a teoretikus hangsúly az alkalmon, eseményen van, miközben a 16-17. században inkább a kidolgozatlan, könnyed rögtönzésen. Fel sem merült az a szempont, hogy egy valamilyen eseményhez kötött költemény alacsonyabb esztétikai értéket képviselne, mint egy a konkrét alkalom bilincseitől független, , szabadon szárnyaló" költemény. Szemléletesebben megközelítve: egy adott csata alkalmából írt költeményt nem az tesz si/vává, vagyis alkalmi verssé, hogy egy bizonyos csata eseményéhez kötött a megírása, hanem az, hogy a pillanat heves lendületének engedve a költő mennyire hagyta költeményét a rögtönzés félig kész állapotában egy később kidolgozandó és tökéletesítendő mű nyersanyagaként. Igaz, hogy az alkalmi költészetnek nevezett műfaj elméleti meghatározása, miként a máig használatos neve is mutatja, a 18. században tolödott el a „kidolgozatlan nyersanyag? értelem felől a ,konkrét esemény" fogalmának irányába, azonban a szakirodalom rendre idézi Martin Opitz (1597-1639) szavait, aki szerint egy kolté nem akkor tud írni, amikor szeretne, hanem csak akkor, amikor az égi ihlettől űzve alkalma adódik. De hogy pontosan mi a megfelelő idő és alkalom, nem tudjuk.’ Wulf Segebrecht szerint itt Opitz mintegy Occasio (Kairosz) istennő védnöksége alá helyezte az alkalmi költészetet. És ezzel e műfaj allegorikus-poétikai jelképévé is válik az elöl hajfürtöt viselő, ám hátul kopasz istennő. Találó kép! Azonban Opitz szövege nem említi sem a Gelegenheitsgedichtet, sem pedig a kedvező alkalom és idő istennőjét. Opitz még csak nem is azokról a költeményekről ír, " amelyeket alkalmi költeményeknek nevezünk, hanem általában véve a költészetről, és arról, hogy ha kapkodva írják meg a verseket, mert nem hagynak rá elég id6t és Gelegenheitot, vagyis lehetdséget és nyugalmat, akkor alacsonyabb minőségű versek születnek." Sőt, egyáltalán nincs is olyan költemény, amely ne lenne valamilyen alkalomhoz mint lehetőséghez láncolva. „Denn ein Poete kan nicht schreiben wenn er wil, sondern wenn er kan, und ihn die regung des Geistes welchen Ovidius unnd andere vom Himmel her zue kommen vermeinen, treibet. Diese unbesonnene Leute aber lassen uns weder die rechte zeit noch gelegenheit”. Orırz 1624, [B4']. https://www.deutschestextarchiv.de/book/view/opitz_buch_1624/?hl=Himmel&p=21 (2022.12.30.) 10 Uo., B3’-[B4"]. 1 WELs 2010, 18-19. 102
