Oldal 104 [104]
Az alkalmi költészetről
Innentől kezdve a teoretikus hangsúly az alkalmon, eseményen van, miközben a
16-17. században inkább a kidolgozatlan, könnyed rögtönzésen. Fel sem merült az
a szempont, hogy egy valamilyen eseményhez kötött költemény alacsonyabb esztéti¬
kai értéket képviselne, mint egy a konkrét alkalom bilincseitől független, , szabadon
szárnyaló" költemény. Szemléletesebben megközelítve: egy adott csata alkalmából írt
költeményt nem az tesz si/vává, vagyis alkalmi verssé, hogy egy bizonyos csata ese¬
ményéhez kötött a megírása, hanem az, hogy a pillanat heves lendületének engedve
a költő mennyire hagyta költeményét a rögtönzés félig kész állapotában egy később
kidolgozandó és tökéletesítendő mű nyersanyagaként.
Igaz, hogy az alkalmi költészetnek nevezett műfaj elméleti meghatározása, mi¬
ként a máig használatos neve is mutatja, a 18. században tolödott el a „kidolgozat¬
lan nyersanyag? értelem felől a ,konkrét esemény" fogalmának irányába, azonban a
szakirodalom rendre idézi Martin Opitz (1597-1639) szavait, aki szerint egy kolté
nem akkor tud írni, amikor szeretne, hanem csak akkor, amikor az égi ihlettől űzve
alkalma adódik. De hogy pontosan mi a megfelelő idő és alkalom, nem tudjuk.’ Wulf
Segebrecht szerint itt Opitz mintegy Occasio (Kairosz) istennő védnöksége alá he¬
lyezte az alkalmi költészetet. És ezzel e műfaj allegorikus-poétikai jelképévé is válik
az elöl hajfürtöt viselő, ám hátul kopasz istennő. Találó kép! Azonban Opitz szövege
nem említi sem a Gelegenheitsgedichtet, sem pedig a kedvező alkalom és idő istennőjét.
Opitz még csak nem is azokról a költeményekről ír, " amelyeket alkalmi költemények¬
nek nevezünk, hanem általában véve a költészetről, és arról, hogy ha kapkodva írják
meg a verseket, mert nem hagynak rá elég id6t és Gelegenheitot, vagyis lehetdséget és
nyugalmat, akkor alacsonyabb minőségű versek születnek." Sőt, egyáltalán nincs is
olyan költemény, amely ne lenne valamilyen alkalomhoz mint lehetőséghez láncolva.
„Denn ein Poete kan nicht schreiben wenn er wil, sondern wenn er kan, und ihn die regung des Geistes welchen Ovidius
unnd andere vom Himmel her zue kommen vermeinen, treibet. Diese unbesonnene Leute aber lassen uns weder die rechte
zeit noch gelegenheit”. Orırz 1624, [B4'].
https://www.deutschestextarchiv.de/book/view/opitz_buch_1624/?hl=Himmel&p=21 (2022.12.30.)
10 Uo., B3’-[B4"].
1 WELs 2010, 18-19.
102