Page 103 [103]
OCR
Az alkalmi költészetről De mielőtt közelebbről megvizsgálnánk Filiczki 1614-es kötetét, érdemes feltennünk azt a kérdést is, hogy mit jelent pontosan az alkalmi költészet műfaja, vagy legalábbis mit jelenthetett ez a 16-17. században. Az alkalmi költészet meghatározása » Fontos rögtön kihangsúlyozni, hogy maga az ,alkalmi költemény" kifejezés is modern, 18. századi műfaji meghatározás. Az igaz, hogy a humanista latin költészet nyomvonalán jött létre, de az a racionálisan absztrahált általános nemfogalom, amelynek gyűjtőernyője alá vonva a felvilágosodás közös nevezőre hozta az egyes költői produktumokat, az a humanista poétikai megközelítéstől távolabb álló a/kalom fogalma lett. Ezt a jelzésértékű távolságot pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a műfaj eredeti terminusát sem a latin nyelvű, hanem a német irodalmi gondolkodas hozta létre a Gelegenheitsgedicht fogalmával." Ezzel először Johann Christoph Gottsched (1700-1766) 1746-os írásának címében találkozunk, aki az , alkalmi költészet” betiltäsän szorgalmatoskodö Georg Friedrich Meier (1718-1777) támadásaival szemben igyekszik megvédeni a műfajt. Meier szerint ugyanis az károsan hat a költői izles (poetischer Geschmack) kialakuläsära. Itt azt a kérdést teszi fel, vajon szégyenletes-e egy nemzetre nézve, ha annak költői , rövid, úgynevezett alkalmi költeményeket gyártanak": , Untersuchung, ob es einer Nation schimpflich sey, wenn ihre Poeten kleine und sogenannte Gelegenheitsgedichte verfertigen”.° Välasza az, hogy nem szégyenletes, hiszen nemcsak a görögök és rómaiak, hanem a modern nemzetek, úgymint a franciák és angolok is számtalan nagyszerű ilyen versikét írtak. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban két dolgot is érdemes megjegyezni. Az egyik, hogy Gottsched talán nem is merev kategöriakent hasznälja a Gelegenheitsgedichtet, hiszen a szó elé odateszi a sogenannte melléknevet, mintha legalábbis némi távolságot akarna tartani a kifejezéstől. A másik pedig, hogy következetesen a verfertigen igét használja," amellyel inkább az ars értelmében vett kézművességre helyezi a hangsúlyt: ihletett írás helyett a jól megszerkesztett fabrikálásra. A másik irodalomelméleti megjegyzés pedig az, hogy a 18. századi kritikák nagyrészt nem is az alkalmi költészet fogalma ellen irányulnak, hanem inkább a költészet erőltetetten túlzó vagy helytelen felhasználása ellen azon események alkalmával, amelyeket nem tartanak úgy általában véve a költészethez méltónak." > _DWb, Bd. 5, Sp. 2952: https://woerterbuchnetz.de/?sigle= DWB &lemid=G06845#0 (2022.12.29.) 6 GoTTSsCHED 1746. 7 "A pár évvel kés6bbi poétikäjänak a bevezetésében is, ahol visszautal 1746-os iräsära: „Ich zeigte darinn, daß die meisten griechischen und römischen; ja auch unter den Neuern die meisten wäl schen, französischen und englischen Dichter, eine Menge solcher kleinen Gelegenheitsgedichte verfertiget; und gleichwohl ihren Nationen dadurch keine Schande, großentheils aber viel Ehre gemachet”. GorrscHEp 1751, IV-V. 8 LEIGHTON 1983, 354. 101
