Page 239 [239]
OCR
UTÓSZÓ A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉGHEZ mélységükben. A történeti fejezetben idézett művek mindegyike tartalmazott utalást a régió népeinek nyelvi attitűdjére, nyelvtervezési próbálkozásaira, illetve azokra a politikai mozgalmakra, amelyek a nemzeti nyelv elismertetésére irányultak. A nyelvi hovatartozás, az ellentmondásos viszony a sajátunkhoz és a másokéhoz, a nyelvi türelmetlenségre, sőt diszkriminációra való hajlam erős identitáselemként jelenik meg ebben a nyelvi térben. Természetesen más nyelvek közösen birtokolt terében is lehet ilyen jelenségeket találni, de a kérdés az, hogy ezek alkotnak-e egy komplex, közös, földrajzi, történelmi, geopolitikai és kulturális tényezőkkel is kiegészülő halmazt? Ha igen, és ha ez a négy összetartozó alkotóelem megvan, akkor jogos nyelvi térségről beszélni. A nyelvvel, nyelvtervezéssel összefüggő tevékenység tudatosságot, szervezettséget, esetleg mintakövetést, sőt irányítottságot, bizonyos fokú egyetértést feltételez. Ebben a folyamatban számos azonosság figyelhető meg: pontosan lehet tudni, kik irányították és milyen elvek mentén dolgoztak, néhány év eltéréssel a kelet-közép-európai régióban ugyanakkor ment végbe a sztenderd változat létrehozása, mindegyik folyamat esetében voltak belső és külső nehezítő tényezők is, amelyek miatt akár több, egymást váltó normatív változat is létrejött. A kelet-közép-európai nyelvi régió nyelvtervezői, nyelvpolitikájuk irányítói nemcsak a saját sztenderd nyelvváltozatuk megteremtésében jártak be hasonló utat, hanem ennek a változatnak az elterjesztése, majd a nyelvtervezés egy pontján hatalmi eszközként való használata tekintetében is. Az idetartozó etnikumok közösségei azonban nemcsak a saját államukban élnek többséget alkotva, hanem egy-két kivétellel megtalálhatók a térség más országaiban tömbben vagy szórványban élő kisebbségi népcsoportként is — ez a tény ugyancsak eredményez nyelvpolitikai hasonlóságokat, például a hasonló tartalmú, általában a kisebbségi nyelvhasználatot arányszám alapján támogató vagy az ezt korlátozó rendeletek megfogalmazásában. A térségben a nyelvi törvények a 19. század közepétől fontos elemei az országok jogalkotásának, ezzel együtt a többségi-kisebbségi jogvitáknak. Ennek az oka az, hogy a valamikori vernakuláris népnyelvek normatív változata az önálló nemzeti lét jelképe lett, értéke az adott ország többséget alkotó etnikuma számára megkérdőjelezhetetlenné vált, a különféle nyelvközösségek viszont eltérő módon viszonyulnak ehhez, és a térség mindenkori bel- és külpolitikai körülményei határozzák meg az elfogadás vagy az elutasítás mértékét. Létezik-e tehát kelet-közép-európai nyelvi térség? A válasz mindenképpen az, hogy igen, létezik. A folyamatok megértéséhez kulcsfogalomként alkalmaztuk az Ausbau és az Abstand nyelvek fogalmát, mivel a nyelvi térség ma önálló államot alkotó tagjai többségükben valamelyik szláv dialektuskontinuumhoz + 237 +
