Page 239 [239]
UTÓSZÓ A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉGHEZ
mélységükben. A történeti fejezetben idézett művek mindegyike tartalmazott
utalást a régió népeinek nyelvi attitűdjére, nyelvtervezési próbálkozásaira, illet¬
ve azokra a politikai mozgalmakra, amelyek a nemzeti nyelv elismertetésére
irányultak. A nyelvi hovatartozás, az ellentmondásos viszony a sajátunkhoz és
a másokéhoz, a nyelvi türelmetlenségre, sőt diszkriminációra való hajlam erős
identitáselemként jelenik meg ebben a nyelvi térben.
Természetesen más nyelvek közösen birtokolt terében is lehet ilyen jelensé¬
geket találni, de a kérdés az, hogy ezek alkotnak-e egy komplex, közös, földrajzi,
történelmi, geopolitikai és kulturális tényezőkkel is kiegészülő halmazt? Ha igen,
és ha ez a négy összetartozó alkotóelem megvan, akkor jogos nyelvi térségről
beszélni. A nyelvvel, nyelvtervezéssel összefüggő tevékenység tudatosságot,
szervezettséget, esetleg mintakövetést, sőt irányítottságot, bizonyos fokú egyet¬
értést feltételez. Ebben a folyamatban számos azonosság figyelhető meg: ponto¬
san lehet tudni, kik irányították és milyen elvek mentén dolgoztak, néhány év
eltéréssel a kelet-közép-európai régióban ugyanakkor ment végbe a sztenderd
változat létrehozása, mindegyik folyamat esetében voltak belső és külső nehezí¬
tő tényezők is, amelyek miatt akár több, egymást váltó normatív változat is
létrejött.
A kelet-közép-európai nyelvi régió nyelvtervezői, nyelvpolitikájuk irányítói
nemcsak a saját sztenderd nyelvváltozatuk megteremtésében jártak be hasonló
utat, hanem ennek a változatnak az elterjesztése, majd a nyelvtervezés egy pont¬
ján hatalmi eszközként való használata tekintetében is. Az idetartozó etnikumok
közösségei azonban nemcsak a saját államukban élnek többséget alkotva, hanem
egy-két kivétellel megtalálhatók a térség más országaiban tömbben vagy szór¬
ványban élő kisebbségi népcsoportként is — ez a tény ugyancsak eredményez
nyelvpolitikai hasonlóságokat, például a hasonló tartalmú, általában a kisebb¬
ségi nyelvhasználatot arányszám alapján támogató vagy az ezt korlátozó rende¬
letek megfogalmazásában. A térségben a nyelvi törvények a 19. század közepétől
fontos elemei az országok jogalkotásának, ezzel együtt a többségi-kisebbségi
jogvitáknak. Ennek az oka az, hogy a valamikori vernakuláris népnyelvek nor¬
matív változata az önálló nemzeti lét jelképe lett, értéke az adott ország többsé¬
get alkotó etnikuma számára megkérdőjelezhetetlenné vált, a különféle nyelv¬
közösségek viszont eltérő módon viszonyulnak ehhez, és a térség mindenkori
bel- és külpolitikai körülményei határozzák meg az elfogadás vagy az elutasítás
mértékét.
Létezik-e tehát kelet-közép-európai nyelvi térség? A válasz mindenképpen az,
hogy igen, létezik. A folyamatok megértéséhez kulcsfogalomként alkalmaztuk
az Ausbau és az Abstand nyelvek fogalmát, mivel a nyelvi térség ma önálló ál¬
lamot alkotó tagjai többségükben valamelyik szláv dialektuskontinuumhoz
+ 237 +