Page 234 [234]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG sábeszként, vecsernyeként nekünk is ismerősek) héber és szláv adalékok, a németes alap mégis kiérezhető. A német verzióhoz képest (Wir haben das SamstagsNachtmal gegessen) a különbség az átvett szavak (Wir-Mir, habes-hobn, gegessenopgegesn) írásmódjában is kitűnik, ezek a módosulások egyrészt a fonetikus átiratból, másrészt a nyelvi eredet sokféleségéből következnek. A jiddis nemcsak a mai német szókészletből, de réges-régi germán emlékekből is őriz valamennyit. A szlávos hatás olykor a németre nem jellemző toldalékokban (gegessen helyett opgegesn), a szórend változásában is tetten érhető." Max Weinreich, aki a 20. század első felében a jiddis kultúratörténeti és filológiai gyökereit kutatta, nyelvtörténete pedig alapmű," a diglossziával kapcsolatban az alábbi következtetésre jut: A két, funkcióikban megkülönböztetett nyelv együttélését nemcsak elkerülhetetlennek, hanem természetesnek is tartották. Csak az egyik nyelv — a beszélt — változott, de lényegében ugyanaz volt a helyzet, mint a talmudi időkben a héber és az arámi együttélésével. [...] Ha a két nyelvet egyenlő mértékben ismerték volna, a funkciók ideális megoszlásához szigorúan ragaszkodhattak volna. De, amint kiderült, a valóságban létrejött viszonynak ez csak archetípusa lehetett. Át- és áthatoltak egymáson, és míg a hébernek nem nagyon volt esélye arra, hogy beszélt nyelvvé válhasson [...] a jiddis mélyre hatolt, s egyre mélyebbre a századok folyamán." Érdekes párhuzam lehet, hogy a jiddist sokan , elrontott németnek" tartották, és ma az orosz és az ukrán nyelv átszövődésével létrejött szurzsikról is ugyanígy vélekednek a két átadó nyelv beszélői." A nyelvi tervezés kiemelkedő eseménye volt az 1908-ban megrendezett csernovici konferencia (a mai Ukrajna területén), amelyen a résztvevők elismerték, hogy a jiddis nemcsak önálló nyelv, de olyan nyelv is, amely fejlődő népcsoport kultúráját hordozza — ebben pedig a nyelv és az identitás egyértelmű kapcsolatát mondják ki: , Kijelentették, hogy a jiddis nyelv magát a zsidó népet jelenti. Tehát csak a nyelv megmentése mentheti meg a zsidókat is, mint népet az asszimilációtól. A konferencia a történelemben először deklarálta a jiddist a son ’zsidé nép nemzeti nyelvének’.”**” Késébb 1925-ben ugyanez a nyelv iránt elkö344 Max Weinreich: History Of the Yiddish Language I-II, New Haven — London, Yale University Press, 2008. Max Weinreich: A jiddis kialakulása és változása az askenázi zsidóság körében, ford. Bollobás Enikő, in Papp Mária — Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások, Budapest, Gondolat, 1975, 248—249. Csernicskó: A szláv nyelvváltozatok, 185—186. 347 Szécsi: A jiddis nyelv, 130. 345 346 + 232 +
