Page 232 [232]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG kommunikációjában. Nyilván az idegen nyelvű városokba való beköltözés felerősítette a környezetnyelv megtanulásának az igényét, emellett persze a jiddis sem maradt változatlan: új lexikai elemek épültek be az orosz, a román, a lengyel, a magyar stb. nyelvekből. A diaszpóra jegyek itt is megmutatkoznak: a nyugatabbra élő népcsoportok nyelvi asszimilációja a 19. század folyamán a városiasodás és az emancipáció hatására fokozatosan erősödött, a jiddis beszélt nyelv inkább a keleti, galíciai területeken, ott is az etnikailag zárt településeken, falvakban élt tovább. Chava Turniansky°” felhívja a figyelmet arra, hogy a diglosszia másik tagja, a héber a közvélekedéssel ellentétben nem volt holt nyelv, hiszen az oktatásban és a szakrális nyelvhasználatban nemcsak megvolt a szerepe, de változások, sőt változatok is jellemezték, amit egy holt nyelvről nem lehet elmondani. A jiddis nemcsak beszélt nyelvként létezett és létezik ma is, hanem írott formája is kialakult, ami segített abban, hogy a hébert nem értők is megismerhessék azokat az alkotásokat, amelyeket a közösség vezetői fontosnak ítéltek — egyebek között a Szentírás és a Tóra magyarázata is hozzáférhetővé vált jiddis nyelven. Az írásbeliség eszköze azonban nem a latin vagy a cirill betű volt, hanem következetesen a héber ábécé grafémáit alkalmazták. , Kifejezett didaktikai szándék érvényesül a jiddis nyelvű alkotások kiválogatásában, melyeket arra szántak, hogy az egész csoport viselkedését (például erkölcsi könyvek, szokásgyűjtemények) vagy csak a csoport egy részének a viselkedését (a nôk részére receptkônyvek) iränyitsák, és ezért fordulnak a népi műfajokhoz: elbeszélésekhez és mesékhez, közmondäsokhoz, konkret példákhoz és utalásokhoz."??§ Komoróczy Szonja Ráhel is ezt a megállapítást erősíti:?? a beszélt (jiddis) és az írott (héber, arámi) nyelv diglossziája jellemezte a közösséget, de ez nem volt kiegyenlített, mivel a jesivák férfi diákjai közül is csak kevesek jutottak el a szent nyelvek magas szintű ismeretéig, a jiddist viszont mindenki ismerte és használta a hétköznapokban. Emellett a környezetük nyelvét, nyelveit is megtanulták, hiszen szükségük volt rá iparosként, kereskedőként. A jiddisnek a keleti területek közösségeiben, a rabbik nyomásának köszönhetően erős identitás-megtartó hatása is volt: ,védőbástya lett az asszimiláció elleni harcban. A héber és az arámi mellett szinte szent nyelvként kezelték a jiddist is, és kötelezővé tették megőrzését, ápolását"."" 387 Chava Turniansky: A zsidó nyelvek a hagyományos askenázi világban, in Szitás Erzsébet et al. (szerk.): Az askendzi kultura ezer éve, Pozsony, Kalligram, 2003, 399-405. 338 Uo., 403. 339 Komoróczy Szonja Ráhel: Nyelvhasználat, in Bányai Viktória — Fedinec Csilla — Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.): Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig, Budapest, Aposztróf, 2013, 37—44. 340 Uo., 40. + 230 +
