NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
belüli vándorlása és az újabb nyelvekkel való kontaktusa jellemezte. A középko¬
ri keresztes háborúk velejárója volt a zsidóüldözés, aminek következtében ez a
meglehetősen zárt vallási és kulturális közösség lassan kelet felé húzódott, és a
német nyelvi tér helyett is egyre inkább a szláv lett a meghatározó. A 19. század¬
tól kezdve letelepedtek, így nyelvük Kelet-Közép-Európában is meghonosodott,
de a nyelvi változásokat már a sokféleség jellemezte. Többek között a mai Len¬
gyelország, Litvánia, Belorusz, Ukrajna, Magyarország, Románia területén ta¬
láltak új otthonra. Voltak olyan szláv városok, ahol nagyszámú, többnyire két- vagy
többnyelvű jiddis beszélő élt a 20. század negyvenes éveiig (Kijev, Lemberg,
Odessza, Vilnius, Varsó, Prága), voltak, akik románok lakta vidéken, mások a
történeti Magyarországon telepedtek le, pl. Pesten és Munkács környékén, és itt
váltak többnyelvűekké. Saját nyelvű irodalmuk, újságírásuk jött létre, Vilniusban
közel ezerhétszáz, a volt Szovjetunió területén pedig több mint hétezer kiadvány
jelent meg ebben az időszakban.??
19. térkép. Birobidzsani Zsidó Autonóm Terület elhelyezkedése.
Az új központ a 20. századi kivándorlások következtében a biztonságosabbnak
vélt Újvilágban, néhány amerikai nagyvárosban (pl. New York, Chicago, Los
Angeles) jött létre. A második világháború idején még 11 millióan beszélték,
ebből körülbelül 6,7 millióan Kelet- és Közép-Európa országaiban éltek, 3
382 Szécsi József: A jiddis nyelv, 124.