Page 226 [226]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
más, mint az, amit , többnyelvűségnek" szokás nevezni. Minden beszélő beszédmód¬
jaira érvényes leírási lehetőség ez, függetlenül attól, hogy az adott beszélő egy-, két- vagy
többnyelvű beszélőként értelmeződik az adott társadalmi konstellációban.??
Az elsődleges szocializáció a családban történik, ahol a közösség által használt
változattal ismerkedik a gyermek, és ahol a kétnyelvűsége megalapozódik. Azon¬
ban a másodlagos szocializáció már az állam hivatalos nyelvén keresztül megy
végbe, ami azt jelenti, hogy a nyelvek közötti egyenlőtlenség, a presztízskülönb¬
ség elég hamar, már az óvodában megjelenik — hacsak nincs a közösségnek saját
nyelvű oktatási intézménye. Ezzel a formával kapcsolatban azonban gyorsan
előkerül a szegregáció vádja — miközben más nemzetiség esetében az államok
támogatják saját nyelvük fejlesztését, az elsőnyelvi kultúra megismerését. Igaz,
ott rendelkezésre áll a nyelvországuk (anyaországuk) sztenderdizált és kodifikált
nyelvváltozatán készült tananyag az oktatás minden szintjén, ami az írásbeliség
kidolgozásával birkózó cigányságnak még hiányzik, emellett a tantárgyak sikeres
tanításához szükséges szaknyelvi szókincs is hiányos.
A nemzeti nyelvek sztenderdizált és kodifikált változatának tervezési folya¬
mata sem volt mentes az érdekellentétektől, viszont ezekhez képest a területfüggetlen
nyelvek kidolgozása jóval nagyobb kihívást jelent. A kelet-közép-európai nem¬
zeti nyelvek normatív változata akkor jött létre, amikor megvolt az esély a nem¬
zetté válásra — ennek az egyik legfontosabb jelképe lett a saját nyelv, a saját
írásrendszer, az írott nyelv fokozatos és folyamatos fejlesztése, tökéletesítése. Az
írás alapját alkotó grafémákat és a beszédhangokat ugyanazokkal a módszerek¬
kel hangolják össze a kelet-közép-európai és dél-európai cigány nyelvek tervezői,
mint ahogy ez évszázadokkal korábban a nemzeti nyelveknél is történt: a hehe¬
zetesen ejtett hangokat h-t tartalmazö betükapcsolatok (kh, ph, th), az s, cs, Zs,
dzs, valamint a palatalizált hangokat az állam nyelvében meghonosodott írásje¬
lek szerint vagy diakritikus, tehát mellékjeles betűk jelzik, vagy betűkapcsolatok.
Kérdés azonban az, hogy az egy országon belül letelepedett, saját írásbeliséggel
nem rendelkező nyelvi csoportok hogyan juthatnak az írásbeliséghez: egy min¬
denki számára idegen (állam) nyelven, vagy egy olyan nyelvváltozat módosításai,
kidolgozása révén, amit az egy területen élők többsége használ.
A romani esetében célszerű elfogadni, hogy egy ideig még nem lesz egyetlen nor¬
matív változat, noha nem lehetetlen. A sztenderdet képviselő központ (nemzetállam)
és a közösség egészét odavonzó motiváció és hasznosság hiányában azonban hagyo¬
mányos módon nem tud megvalósulni.?? Yaron Matras transznacionális alapokra
322 Heltai János: Transzlingválás — elmélet és gyakorlat, Budapest, Gondolat, 2020, 38.
323 Uo., 71.
+ 224 +