Oldal 214 [214]
OCR
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG be, és a 19. század közepére a mindenütt végbemenő nemzeti mozgalmak hatására tovább akart lépni a nyelvi státusztervezés felé. Azonban a Monarchiában a nyelvek egyenrangúságát is biztosító, pluralista, föderatív állam csak teoretikus elképzelés maradt, az autonómiára nem volt nyitott a magyar parlament, nem volt más út, mint az önállósulás. ÖSSZEGZÉS A kelet-közép-európai népek egyik része a nyugati, másik része a keleti keresztény egyházhoz csatlakozott, ennek megfelelően lett a latin vagy az óegyházi szláv nyelv a meghatározó az írásbeliségük kialakításában. Ugyancsak az egyházi hovatartozás, nevezetesen a protestantizmus teremtette meg az ideológiai hátteret a 16. században az anyanyelvűség kibontakozásához. Mindegyik nyelvterületen létrejöttek azok a két- és többnyelvű szótárak, latin, majd népnyelvű grammatikák, amelyek mentén elindulhatott a korpusztervezési folyamat. Az írásbeliség egyre fontosabb szerepet játszott: Biblia-fordítások, versek, színművek készültek, legendákat rögzítettek keletkezésük saját nyelvváltozatain, így természetes igény alakult ki a beszédhangok egységes jelölésére is. Mind a latin betűs, mind a cirill betűs írás sok változáson ment keresztül, mire meg tudott felelni az egyes nyelvek fonetikai rendszerének. Ez volt az első lépcső a nyelvek szabályokba foglalt, úgynevezett kodifikált változatának a létrehozásának folyamatában. A korpusztervezés kezdeti időszakában a nyelvi tervezők — egyházi és világi értelmiségiek, nemes emberek - elsősorban befelé figyeltek, igyekeztek megérteni anyanyelvük rendszerét. Ez az indoeurópai nyelvek esetében ugyanúgy, ahogy a nem indoeurópai magyarnál a latin grammatikák segítségével történt. Az előbbi nyelvcsalád nyelveinél ez egyszerűbb feladat volt, de az uráli nyelvcsaládhoz tartozó magyarnak meg kellett alkotnia a saját, kiegészítő grammatikai kategóriáit is. A tudósok felfedezték a népnyelveket, a német Grimm testvérek mintáját követve gyűjtések indultak, amelyek nemcsak a népdal- és népmesekincs feltárása szempontjából hoztak eredményeket, hanem fokozatosan kirajzolták az egyes nyelvek dialektusainak térképét is. A dialektusok közötti jelentős távolság a román és a lengyel kivételével az összes szláv nyelv esetében lassította a társadalmi megegyezésen alapuló, köznyelvinek nevezhető, mindenki által megismerhető nyelvváltozat létrejöttét, vagy éppen először párhuzamos irodalmi nyelveket eredményezett — amint ez a szerb és a horvát sztenderd formálódása során történt. Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy a szláv nyelvek későn váltak el egymástól, és voltak nagyon kiterjedt dialektusok, amelyek több nép számára is az alap-népnyelvi változat gyökerét s 212 "
