Oldal 213 [213]
OCR
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR A magyar nyelv korpusztervezési szakasza a 18-19. század fordulójára jelentős eredményeket tudott felmutatni — a helyesírástól a nyelvtanokon, tankönyveken és tudományos műveken át a Biblia-fordításokig és műfajokban is gazdag szépirodalomig, a külső körülmények pedig, különösen a francia forradalom egész Kelet-Közép-Európa gondolkodását átformáló ideológiai hatása, előrevetítették a státustervezési folyamat megindulását. A parlamentben 1790/91-ben került először napirendre a magyar nyelv kérdése, egyetértés azonban nem volt a magyar anyanyelvűek körében sem. A főnemesség és a középnemesség egy része, akik megismerték a felvilágosodás eszméit, a magyar tárgyalási nyelv bevezetése mellett érveltek, mások ezzel szemben a latint akarták visszahelyezni a II. József németesítő rendelete előtti pozíciójába. Míg a felsőházban a latint tartották ,patria lingu4”-nak, az alsé táblán magyarul tárgyaltak — ez alól csak a magyarul nem beszélő követek jelentettek kivételt, ők latinul szólaltak fel. Azonban mégiscsak megtörtént az áttörés: az országgyűlés elfogadta, hogy a jegyzőkönyveket az addig kizárólagos latin helyett kéthasábos formában, latinul és magyarul kell vezetni, s ugyanez a két nyelv használható a tárgyalásokon is. Ettől kezdve minden egyes nyelvvel kapcsolatos törvény esetében az oktatás kérdése is előtérbe került, hiszen ha a latin hivatalos szerepe visszaszorulóban van, a magyaré pedig növekszik, akkor ennek az iskolák tannyelvében és tananyagában is tükröződnie kell. A törvényben foglalt egyik első intézkedésként a pesti egyetemen magyar nyelvoktató tanszéket alapítottak azoknak a diákoknak, akik a magyar nyelv alapjait vagy a szakmájukhoz szükséges nyelvi alapokat kívánták elsajátítani. A RÉGIÓ ETNIKAI SAJÁTOSSÁGAIT FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÓ STÁTUSTERVEZÉS KÖVETKEZMÉNYEI A 18. század végén megalkotott nyelvtörvények jogilag áttörést jelentettek ugyan, de a magyar nyelv nyelvpolitikai státuszát változatlanul hagyták, ezzel szemben, amikor 1844-ben megszületett a magyar hivatalos nyelv bevezetéséről szóló törvény, megváltozott a nyelv jogi státusza. Ezen nem változtatott az sem, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverésével együtt — jogi szempontból — átmenetileg elveszítette ezt a kiemelt helyet, de a kiegyezés (1867) után visszaállt a korábbi rend. A nemzeti nyelvek sztenderdizált és kodifikált változatának létrejötte egy olyan soknemzetiségű országban, amilyen 1918-ig Magyarország volt, nem maradhatott következmények nélkül, mivel a korpusztervezési időszak törvényszerűen magával hozza a státustervezést is. Minden Kárpát-medencei nyelv hasonló utat járt s 211"
