Seite 211 [211]
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR
megengedőbb Verseghy Ferenc vagy a költőként ismert Vörösmarty Mihály, aki
jelentős részt vállalt az akadémiai helyesírási szabályzat (1832) és a magyar nyelv
rendszerét áttekintő akadémiai nyelvtan (1847) kidolgozásában.
MAGYAR
HELYESIRÁS
SZORAGASZTAS’
FOBB SZABALYAL
A" MAGYAR TUDÓS TARSASAG’ KDLONOS
MASZNÁLATÁRA.
48. kép. Kazinczy 49. kép. Verseghy 50. kép. Az első
Ferenc. Ferenc. helyesírási szabályzat.
A nyelvújítás korszaka közel száz évig tartott: szimbolikus kezdő dátuma, amikor
1772-ben megjelenik Bessenyei György Ágis tragédiája című műve, és mint in¬
tenzív nyelvtervezési időszak, a Magyar Nyelvőr című folyóirat 1872. évi megje¬
lenésével zárult le. Vitathatatlan, hogy minden nyelvújító, nyelvtervező mozga¬
lom tudatos, irányított beavatkozást jelent a nyelv természetes életébe. A
kiváltó ok — amint ez a neolatin és a szláv nyelvek vonatkozásában is pontosan
megmutatkozott — mindig valamilyen társadalmi változás, aminek a nyelv az
adott formájában nem tud megfelelni. A nyelvközösség elvárása viszont az, hogy
az új igényeknek (szépirodalom, tudományosság, jog és közélet) a saját nyelve
feleljen meg, nem pedig egy külső presztízsnyelv. A különböző nézetek képvise¬
lői a 18-19. század fordulóján egy dologban értettek egyet: abban, hogy a nyelv
kérdése nemzeti ügy, sőt a magyar nemzet fennmaradása múlik a munkájuk
sikerességén. A módszerek tekintetében viszont már nem volt egyetértés: abban,
hogy milyen mértékben és hogyan célszerű magyarosítani a más nyelvekből, de
leginkább a latinból és a németből átvett szavakat. A neológusok — ahova erede¬
tileg Kazinczy is tartozott — a purizmus, a magyarosítás hívei voltak, emellett
támogatták a régi szavak felüjitäsät es a täjszavak mind szélesebb körben való
elterjesztését. Az ortológusok pedig — így a Debreceni Grammatika (1795)
+ 209 +