Oldal 205 [205]
A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN URÁLI NYELVE: A MAGYAR
A MAGYAR NYELVŰ IRODALOM A REFORMÁCIÓ KORÁBAN
A 16. század az anyanyelvű irodalom kibontakozását hozta el a magyar kultúra
számára. A korábbi századokból fennmaradt nyelvemlékek (pl. Halotti beszéd,
Ómagyar Mária-siralom, Jókai-kódex, a Huszita Biblia, a kétnyelvű szójegyzé¬
kek) akkor még nem voltak ismertek, az ősi hagyományokat hordozó népkölté¬
szeti alkotások pedig az egyszerű, írástudatlan nép szellemi kincsét jelentették.
A késő reneszánsz és reformáció idején viszont mind nagyobb számban jelentek
meg az anyanyelvű szépírók és szakírók, akik bebizonyították, hogy a magyar
nyelv is alkalmas a gondolatok, érzések írásbeli megjelenítésére vagy akár a tu¬
domány eredményeinek rögzítésére. Janus Pannonius a 15. században még lati¬
nul írt, a Mátyás király udvarában vendégeskedő itáliai humanisták, Antonio
Bonfini és Galeotto Marzio ugyancsak ezen a nyelven írták krónikáikat, Werbő¬
czy István alapvető munkája, a Tripartitum (1514) szintén először latinul jelent
meg. A 16-17. századi szépírók: Balassi Bálint, Bornemisza Péter, Heltai Gáspár,
Tinódi Sebestyén, Zrínyi Miklós és mások azonban már magyarul alkottak, sőt
a legtöbben klasszikus műveket is fordítottak.
A fennmaradt kódexek tanúsága szerint a kancellárián, valamint a kolosto¬
rokban készült munkákban a szövegek egésze természetesen még a szerző vagy
a másoló nyelvjárási sajátosságait hordozza. A könyvnyomtatás elterjedése, amely
főként a keleti országrészhez kötődött (pl. Debrecen, Kolozsvár), szintén hozzá¬
járult az írott nyelvváltozat formálódásához. Lassan kirajzolódtak a későbbi
sztenderd változat körvonalai is, amelynek alapja az északkeleti-keleti területe¬
ken használt és a nyelvjárások fölé emelt nyelvváltozat lett.
A sztenderd változat létrejöttének egyik fontos feltétele a nyelvi kiegyenlítődés,
aminek érdekes példáját láthattuk a szlovén és a szlovák nyelv normatív változa¬
tainak áttekintésekor is. A 16. században kezdődött meg a magyar nyelv belső
felfedezése, megszülettek az első latin, majd magyar nyelvű nyelvleírások. Jelen¬
legi tudomásunk szerint Sylvester János Grammatica Hungarolatina (1539) című
könyve jelent meg elsőként," majd ezt követően számos grammatika és szótár
látott napvilágot. Az a tény pedig, hogy a magyar nyelv dialektusai kölcsönösen
érthetők egymás beszélői számára, jelentősen megkönnyítette a sztenderdizációt
és a kodifikációt. A század utolsó évtizedében, 1590-ben jelent meg az első teljes
protestáns Biblia-fordítás, Károli Gáspár munkája, amely a nyomtatás helyéről
301 Vannak feltételezések arra vonatkozóan, hogy Janus Pannonius is írt latin-magyar grammatikát.
Azonban maga a mű, ha létezett is, eltűnt. A reneszánsz filológia e tárgyú eredményeit foglalja
össze Bartók István Janus Pannonius és a magyar grammatikai irodalom c. tanulmánya, in Bar¬
tók Istvan — Jankovits László — Kecskeméti Gábor (szerk.): Humanista műveltség Pannóniában,
Pécs, Pécsi Tudomanyegyetem, 2000, 97-113.
+ 203 +