Seite 199 [199]
OCR
A NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN NEOLATIN NYELVE: A ROMÁN nyelvtan cimü könyveben, amely Gramatica romäneascä, Sibiu, 1828 [A fost elaboratä anterior, inca de la 1820].**' cimmel jelent meg. A csoport másik jelentős tagja, Petru Maior ugyancsak Budán adatta ki az általa javasolt helyesírás összefoglalását Ortographia romana sive latino-valachica una cum calvi (1819) címmel. A korpusztervezési folyamatból itt sem hiányoznak a szótárak: a legnagyobb vállalkozás ebben az időszakban az ún. Budai Lexikon (Lexiconul de la Buda, 1825) volt, amely négy nyelven (román, latin, magyar, német) 10 000 címszót tartalmazott. , Ennek a szótárnak az alapján is számot adhatunk az Erdélyi Iskola szókincsgyarapító törekvéseiről. A latin nyelvhez nyúlnak vissza, de az újlatin nyelvekből (franciából, olaszból) is szívesen kölcsönöznek. Az Erdélyi Iskola a nyelvművelés minden területén jelentőset alkotott, ami az egységes román irodalmi nyelv kialakulását is pozitívan befolyásolta."?? A fenti tudósok véleménye erősen eltért abban, hogy a lehetséges változatok közül melyik nyelvhez közelítsen a román irodalmi nyelv: Micu Klein és Sincai a népnyelvtől erősen eltávolodó latin irány mellett érveltek, Maior, aki szerint a románok a rómaiak közvetlen leszármazottai, következésképpen nyelvükis a vulgáris latinhoz áll inkább közelebb, az olaszhoz közelítette volna a nyelvet. Végül azonban egy magas presztízsű neolatin nyelv, a francia lett amodern román nyelv alapja. A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELE: ÚTON A MAI NYELVI NORMA FELÉ A kelet-közép-európai nyelvek sztenderdizálása, a mögöttük álló nemzeti mozgalmak a társadalmi és a tudományos élet különféle színterein megteremtették a modern nyelvközösség működéséhez szükséges intézményeket: először újságok, nyomdák, később tudós társaságok és pártok alakultak. 1866-ban jött létre a Román Akadémiai Társaság, amely 1879-ben újjáalakult Román Akadémia néven. Az akadémia tevékenységei között kiemelt helyen szerepelt a dákoromán kontinuitáselmélet megerősítése, ?? a nyelv korpusztervezésének befejezése, a latin betűs írásmód kizárólagosságának elfogadtatása, egy akadémiai nyelvtan, amit Hermann Titkin 1889-ben megjelentetett, valamint egy nagyszótár (3 kötetben: 1873-1877) kiadäsa. 291 Tódor Erika-Mária közlése alapján. 292 Murvai: Román nyelvtudomány, 287. 29 Néhány mű a kontinuitáselmélet jegyében: Ovid Densusianu: Histoire de la langue roumaine (vol I), 1901; Sextil Puscariu: Limba romana, 1940; Alexandu Philippide: Originea romänilor, 1927, Al. Rosetti: Istoria limbii romdne, lon Coteanu: Originile limbii romdne, 1981; Alexandru Graur: Introducere in lingvisticd, 1965. (Todor Erika Maria kézlése nyomän.) * 197 "
