Seite 199 [199]
A NYELVI TÉRSÉG EGYETLEN NEOLATIN NYELVE: A ROMÁN
nyelvtan cimü könyveben, amely Gramatica romäneascä, Sibiu, 1828 [A fost
elaboratä anterior, inca de la 1820].**' cimmel jelent meg.
A csoport másik jelentős tagja, Petru Maior ugyancsak Budán adatta ki az
általa javasolt helyesírás összefoglalását Ortographia romana sive latino-valachica
una cum calvi (1819) címmel. A korpusztervezési folyamatból itt sem hiányoznak
a szótárak: a legnagyobb vállalkozás ebben az időszakban az ún. Budai Lexikon
(Lexiconul de la Buda, 1825) volt, amely négy nyelven (román, latin, magyar,
német) 10 000 címszót tartalmazott. , Ennek a szótárnak az alapján is számot
adhatunk az Erdélyi Iskola szókincsgyarapító törekvéseiről. A latin nyelvhez
nyúlnak vissza, de az újlatin nyelvekből (franciából, olaszból) is szívesen kölcsö¬
nöznek. Az Erdélyi Iskola a nyelvművelés minden területén jelentőset alkotott,
ami az egységes román irodalmi nyelv kialakulását is pozitívan befolyásolta."??
A fenti tudósok véleménye erősen eltért abban, hogy a lehetséges változatok
közül melyik nyelvhez közelítsen a román irodalmi nyelv: Micu Klein és Sincai a
népnyelvtől erősen eltávolodó latin irány mellett érveltek, Maior, aki szerint a ro¬
mánok a rómaiak közvetlen leszármazottai, következésképpen nyelvükis a vulgá¬
ris latinhoz áll inkább közelebb, az olaszhoz közelítette volna a nyelvet. Végül
azonban egy magas presztízsű neolatin nyelv, a francia lett amodern román nyelv
alapja.
A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELE: ÚTON A MAI NYELVI NORMA FELÉ
A kelet-közép-európai nyelvek sztenderdizálása, a mögöttük álló nemzeti moz¬
galmak a társadalmi és a tudományos élet különféle színterein megteremtették
a modern nyelvközösség működéséhez szükséges intézményeket: először újságok,
nyomdák, később tudós társaságok és pártok alakultak. 1866-ban jött létre a
Román Akadémiai Társaság, amely 1879-ben újjáalakult Román Akadémia
néven. Az akadémia tevékenységei között kiemelt helyen szerepelt a dákoromán
kontinuitáselmélet megerősítése, ?? a nyelv korpusztervezésének befejezése, a
latin betűs írásmód kizárólagosságának elfogadtatása, egy akadémiai nyelvtan,
amit Hermann Titkin 1889-ben megjelentetett, valamint egy nagyszótár (3 kö¬
tetben: 1873-1877) kiadäsa.
291 Tódor Erika-Mária közlése alapján.
292 Murvai: Román nyelvtudomány, 287.
29 Néhány mű a kontinuitáselmélet jegyében: Ovid Densusianu: Histoire de la langue roumaine
(vol I), 1901; Sextil Puscariu: Limba romana, 1940; Alexandu Philippide: Originea romänilor,
1927, Al. Rosetti: Istoria limbii romdne, lon Coteanu: Originile limbii romdne, 1981; Alexandru
Graur: Introducere in lingvisticd, 1965. (Todor Erika Maria kézlése nyomän.)
* 197 "