Page 165 [165]
OCR
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI Az ukrán és a ruszin nyelv sztenderdizációjának kérdései A két etnikumot még a szakirodalom is gyakran keveri, pedig más alapokról indultak, más utat jártak be, más kötődéseik vannak, más vallási felekezethez tartoznak: a ruszinok görögkatolikusok, az ukránok pedig többségben ortodoxok. A keveredésnek főként elnevezés-történeti okai vannak, pl. a magyar királyság területén élő keleti szlávokra — így az ukránokra és a ruszinokra is — a 19. század közepéig az sOrosz" megnevezést használták, csak ezt követően különítették el a cári Oroszország orosz etnikumát a többitől. Érdekesség, hogy a ruszinokra vonatkozóan a belső népnéven kívül még uhroruszkij (magyarorosz) elnevezést is találunk, ami a területi együttélésen túl, valószínűleg a magyarokkal való történelmi közösségvállalásra utal (Rákóczi-szabadságharc, 1848).??? Később, a 20. század első felében megjelenik a kárpátorosz, majd a kárpátukrán név is. S. Benedek András a ruszinokról írt cikkében leszámol mind a belső történelmi mítoszokkal, mind az ukránokkal való azonosítással, és kijelenti: , A ruszin nép létezik, amennyiben annak definiálja magát". Ez az öndefiníció talán a legnehezebb, amikor egy népcsoport két nagy nép és nyelv között vergődik, és autonómiára való törekvésük és a saját nyelvük sztenderd változatának létrehozása vagy a szeparatizmus vádjával találkozott, vagy éppen az adott, 1939 és 1944 között politika támogatta — egyben fel is használta ,Sáncnak? ezt a népet az ukrán és az orosz terjeszkedés megállítására. Számukra nem adatott meg az önálló identitást, autonómiát jelentő Ausbau nyelv elfogadtatása. Talán a számok a legbeszédesebbek: Csernicskó István azt írja, hogy a 19. században a ruszinok alkották Kárpátalja legnépesebb etnikai csoportját, ami több százezer főt jelentett, a 2001. évi népszámláláskor viszont , mindössze 10 090 fő (a megye összlakosságának 0,8096-a, a kárpátaljai ukrán nemzetiségűek 0,9996-a) vallotta magát ruszin nemzetiségűnek. Közülük 6724 (66,696) a ruszint tekintette anyanyelvének; ez a régió lakosságának 0,5496-a. Ez az adat azonban nem mérvadó, mert a választható nemzetiségek között nem szerepelt a , ruszin", ami nyilvánvalóan befolyäsol(hat)ta a válaszadókat. A magukat ruszin nemzetiségűnek vallókat a statisztikákban az ukránok között, az ukrán nép egyik néprajzi csoportjaként tartják számon. A magukat ruszin anyanyelvűnek tekintőket az ukrán anyanyelvűek közé sorolták be. 22 æ Udvari István: Ruszinok, in Ács Zoltän (szerk.): Együtt élő népek a Kárpát-medencében, Budapest, Auktor, 1994, 179. Uo., 191-197. S. Benedek András: Eszmék és téveszmék. A ruszin etnogenezis története, Kisebbségkutatás, IX. évf., 2000/4, 645—656. Csernicskó István: Szeparatizmus vagy valami más? A kárpátaljai ruszin nyelv(járás) átértel22 © 23 S 23 e mezése, in Csernicskó István — Fedinec Csilla (szerk.): , Ruszin voltam, vagyok s leszek". Ruszin népismereti olvasókönyv, Budapest, Charta XXI Egyesület — Gondolat, 2019, 231. * 163 +
