Page 165 [165]
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI
Az ukrán és a ruszin nyelv sztenderdizációjának kérdései
A két etnikumot még a szakirodalom is gyakran keveri, pedig más alapokról indul¬
tak, más utat jártak be, más kötődéseik vannak, más vallási felekezethez tartoznak:
a ruszinok görögkatolikusok, az ukránok pedig többségben ortodoxok. A kevere¬
désnek főként elnevezés-történeti okai vannak, pl. a magyar királyság területén élő
keleti szlávokra — így az ukránokra és a ruszinokra is — a 19. század közepéig az
sOrosz" megnevezést használták, csak ezt követően különítették el a cári Orosz¬
ország orosz etnikumát a többitől. Érdekesség, hogy a ruszinokra vonatkozóan a
belső népnéven kívül még uhroruszkij (magyarorosz) elnevezést is találunk, ami a
területi együttélésen túl, valószínűleg a magyarokkal való történelmi közösségvál¬
lalásra utal (Rákóczi-szabadságharc, 1848).??? Később, a 20. század első felében meg¬
jelenik a kárpátorosz, majd a kárpátukrán név is. S. Benedek András a ruszinokról
írt cikkében leszámol mind a belső történelmi mítoszokkal, mind az ukránokkal
való azonosítással, és kijelenti: , A ruszin nép létezik, amennyiben annak definiálja
magát". Ez az öndefiníció talán a legnehezebb, amikor egy népcsoport két nagy
nép és nyelv között vergődik, és autonómiára való törekvésük és a saját nyelvük
sztenderd változatának létrehozása vagy a szeparatizmus vádjával találkozott, vagy
éppen az adott, 1939 és 1944 között politika támogatta — egyben fel is használta
,Sáncnak? ezt a népet az ukrán és az orosz terjeszkedés megállítására. Számukra
nem adatott meg az önálló identitást, autonómiát jelentő Ausbau nyelv elfogadtatá¬
sa. Talán a számok a legbeszédesebbek: Csernicskó István azt írja, hogy
a 19. században a ruszinok alkották Kárpátalja legnépesebb etnikai csoportját, ami
több százezer főt jelentett, a 2001. évi népszámláláskor viszont , mindössze 10 090 fő
(a megye összlakosságának 0,8096-a, a kárpátaljai ukrán nemzetiségűek 0,9996-a)
vallotta magát ruszin nemzetiségűnek. Közülük 6724 (66,696) a ruszint tekintette
anyanyelvének; ez a régió lakosságának 0,5496-a. Ez az adat azonban nem mérvadó,
mert a választható nemzetiségek között nem szerepelt a , ruszin", ami nyilvánvalóan
befolyäsol(hat)ta a válaszadókat. A magukat ruszin nemzetiségűnek vallókat a statisz¬
tikákban az ukránok között, az ukrán nép egyik néprajzi csoportjaként tartják számon.
A magukat ruszin anyanyelvűnek tekintőket az ukrán anyanyelvűek közé sorolták be.
22
æ
Udvari István: Ruszinok, in Ács Zoltän (szerk.): Együtt élő népek a Kárpát-medencében, Buda¬
pest, Auktor, 1994, 179.
Uo., 191-197.
S. Benedek András: Eszmék és téveszmék. A ruszin etnogenezis története, Kisebbségkutatás,
IX. évf., 2000/4, 645—656.
Csernicskó István: Szeparatizmus vagy valami más? A kárpátaljai ruszin nyelv(járás) átértel¬
22
©
23
S
23
e
mezése, in Csernicskó István — Fedinec Csilla (szerk.): , Ruszin voltam, vagyok s leszek". Ruszin
népismereti olvasókönyv, Budapest, Charta XXI Egyesület — Gondolat, 2019, 231.
* 163 +