NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
területei is erőre kaptak: Jungmann, aki költőként is ismert volt, irodalomtörté¬
netet irt Historie literatury ceské cimmel (1825), a brndéi egyetem korábbi névadó¬
ja (ma Masaryk nevét viseli), a természettudós Jan Evangelista Purkyné pedig a
magyar Bessenyei Györgyhöz hasonló gondolatokat fogalmazott meg arról, hogy
a cseh nemzeti nyelv elengedhetetlen a cseh tudományosság felépítéséhez.
A fentiek alapján elmondható, hogy a cseh irodalmi és tudományos nyelv a
19. század közepén már készen állt a modern nemzeti nyelv feladatainak ellátá¬
sára, a század végére pedig befejeződött a kodifikáció, amikor 1902-ben megjelent
a hivatalos helyesírási szabályzat is. Az írott, irodalmi nyelvi és a beszélt nyelvi
norma azonban ekkor még meglehetősen távol volt egymástól. A kétféle változat
közeledése, majd az egységesedés valójában csak az 1930-as években, a Prágai
Nyelvészkör funkcionalista felfogásának és a nyelvtervezést folytató, azt betel¬
jesítő tevékenységének köszönhetően valósult meg.
A szlovák irodalmi nyelv létrejötte
A szlovák nyelv a szláv nyelvek nyugati ágához tartozik, és dialektuskontinuumot
alkot a cseh és a lengyel nyelvvel." Ez a kapcsolati háló egészen addig nem oko¬
zott konfliktust a térségben, ameddig a nemzeti önállóság, ezzel együtt a nem¬
zeti nyelv létrehozásának az igénye fel nem merült. Sőt, volt olyan időszak is,
amikor a szlávok összetartozását hirdető pánszláv ideológia kapcsán az egyes
nyelvek közelítése is megfogalmazódott. Jelenleg az északi nyelvjárási összefo¬
nódás egyik pontján helyezkedik el Szlovákia államnyelve, az Ausbau típusú
szlovák nyelv, amelynek több mint ötmillió anyanyelvi beszélője van, ebből 4,5
millióan az anyaországban, közel 400 ezren a szomszédos Csehországban élnek,
de a közép- és újkori migráció eredményeképpen délre húzódó népcsoportok
leszármazottai megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában is,
a tengerentúlon pedig a kivándorlók utódai. A szlovák nyelvterületen kívül élők
közös jellemzője a sztenderd szlovák nyelv egyre csökkenő ismerete, a nyelvjá¬
rási hagyományok tovább élése, valamint a nagymértékű nyelvcsere.
201 A téma legteljesebb áttekintése: Mira Nábélková: The Czech-Slovak Communicative and
Dialect Continuum: With and Without a Border, in Tomasz Kamusella et al. (eds.): The Palgrave
Handbook of Slavic Languages, Identities and Borders, Houndmills, Basingstoke, Palgrave
Macmillan, 2016, 140-184.