Oldal 145 [145]
A TÉRSÉG NYELVTERVEZÉSEI
használatos (spisovná cestina), a másik a szóbeli közlésekben mindenki által
használt , köznyelvi" (obecná cestina) változat. A kettő között főként mondat¬
szerkesztési és stílusbeli különbségek vannak.
A cseh irodalmi nyelv történetébe bepillantva látható, hogy nem egyenletes
fejlődésről van szó, hanem egy korai, 16. századi és egy arra hosszú kihagyás
után újra felépített 19. századi sztenderdről. Az első még az előtt jött létre, hogy
a mai értelemben vett államnyelvi szerepe lehetett volna, noha 1615-ben a rendi
gyűlés határozott arról, hogy a cseh töltse be a hivatalos nyelvi szerepet. Néhány
évvel ez után azonban bekövetkezett a nyelv és a kultúra fejlődését hosszú időre
visszavető fehérhegyi csata (1620). Ez a történelmi esemény a magyar mohácsi
vészhez hasonlóan szimbolikus szerepet tölt be a cseh gondolkodásban. Az akkor
elszenvedett vereség magával hozta a cseh önállóság elvesztését, a Habsburg
uralom kezdetét, valamint a cseh szellemi életben addig fontos szerepet betöltő
protestantizmus vereségét is. 1627-ben bevezették a németet mint második hi¬
vatalos nyelvet a cseh tartományban, egy évvel később pedig a morva területeken
is. A cseh nyelv az alsó néprétegek lenézett nyelve lett, vagy éppen eretnekséggel
is vádolhatták, aki túlságosan ragaszkodott hozzá." Ezek az események egészen
a 18-19. század fordulójáig tartó törést okoztak a nyelv életében is: a 17. század
első feléig magas presztízsű cseh kiszorult az arisztokrácia nyelvei közül. A ne¬
mesi beszélőközösség önkéntes nyelvcserét hajtott végre, körükben a cseh nyel¬
vet a német váltotta fel a kommunikáció legtöbb színterén, ami egyben az új
hatalomhoz való lojalitás kifejezője is lett. Kisebb mértékben ugyanebben a
társadalmi rétegben az Európában akkor divatos francia is szerephez jutott. A
cseh a modern nemzetállamok és államnyelvek megteremtése idején szerezte
vissza az elveszített pozícióját. Az ezt megelőző visszaszorulás azonban nem
jelenti azt, hogy a cseh nyelv megszűnt volna, hiszen népnyelvként a társadalom
szélesebb rétegeiben tovább élt. Csehország nyelvi környezetére azonban a cseh¬
német diglosszia típusú kétnyelvűség lett jellemző: az oktatásban, a hivatali élet,
az ipar, valamint a polgári és arisztokrata családok számára a német vált az
elsőnyelvvé, a parasztok, jobbágyok számára pedig megmaradt a cseh. A konti¬
nuitást ők, a jogokkal nem rendelkező társadalmi csoportok tagjai biztosították,
és amikor a történelmi helyzet a 18. század közepétől, Mária Terézia oktatási
rendelete (1747) nyomán változott, valamint megkezdődött a cseh nemzeti éb¬
redés első korszaka, volt mire támaszkodniuk a nyelvtervezőknek.
187 Ring Éva: A cseh nyelv helyzete, in Ring Éva: Államnemzet és kultúrnemzet válaszútján, Bu¬
dapest, Eötvös, 2004, 67.
s 143 "