Page 118 [118]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
A nyelvi hovatartozás mint nemzetépítő tényező a 18-19. század folyamán
jelent meg Európában. Tehát nem minden történelmi korszakban beszélhetünk
nemzeti nyelvről, mivel ez a jelző a , nemzet" fogalmát is magában foglalja, ami¬
nek viszont csak az 1789-es francia forradalom idején született meg a mai tar¬
talma."§ Addig inkább vernakuláris népnyelvekről (lingua vernacula) érdemes
beszélni. A társadalmi színtéren megjelenő nyelvi identitást ezeknek a nyelvek¬
nek a nemzeti nyelvvé válása, szimbolikus értékének megkérdőjelezhetetlensége,
a formális helyzetekre is kiterjedő használata, oktatása, a latin lingua franca
visszaszorulása, valamint az állami ideológiákkal együtt változó nyelvideológi¬
ák minősége befolyásolja. A különféle etnikumok által közösen birtokolt terüle¬
tek azonban e téren is további kérdéseket vethetnek fel, például azt, hogy egy
két- és többnyelvű környezetben, családban csak egy nyelvi identitása lehet-e az
egyénnek, van-e kettős identitás, illetve az ilyen helyzetekben hogyan alakul az
egyéni és a közösségi önazonosság meghatározása. Fogadjuk el azt, hogy az egy
nyelvhez kötődő identitás a homogén nyelvi környezetre jellemző - ilyen példá¬
ul Magyarország magyar etnikumú népességének önazonossága, de többnyelvű
környezetben az identitás meghatározása már lényegesen összetettebb feladat.
A funkcionális kétnyelvűséget alapul véve célszerű a dominanciákat is figyelem¬
be venni, ezért inkább többes nyelvi identitásról beszélni.
A NÉPNYELV ÉS A NEMZETI NYELV
A nemzeti nyelv fogalma sokkal szűkebb értelmezési tartománnyal rendelkezik,
mint a jelző nélküli nyelv tartalma, és történeti, ideológiai szempontból eltér a
vernakuláris népnyelv fogalmától is. Minden olyan kommunikációs eszközt
nyelvnek nevezhetünk, amely az emberek érzelmeinek, gondolatainak a kifeje¬
zését, az egymás közötti interakcióját szolgálja.
Az azonos gyökerű nyelvek számos változatban léteznek: vannak olyanok,
amelyeket önálló nyelvként tartunk számon (pl. neolatin nyelvek csoportjában
a spanyol, a portugál, a francia), mások pedig dialektusként léteznek (pl. az olasz
dimenziók a magyarságkutatásban, Budapest, MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki
Bizottsäg, 2008, 153-170; Kiss Jenö: Identitäs és anyanyelv a magyarság történetében, Magyar
Tudomány, 178. évf., 2017/7, 805—809; Lanstyák István: Nyelvi ideológiák és filozófiák, Fórum
Társadalomtudományi Szemle, 2009/1, 27-44; Nádor Orsolya: Nyelv — identitások — nyelvi
identités, in Misad Katalin — Csehy Zoltän (szerk.): Nova Posoniensia IX. Pozsony, Szenczi
Molnár Albert Egyesület, 2019, 7-29; Puskás Tünde: Nyelv, identitás és nyelvpolitika Európá¬
ban, Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2000/1, 69-84; Tolcsvai Nagy Gábor: Nyely, érték,
közösség, Budapest, Gondolat, 2004.
165 Puskás: Nyelv, identitás és nyelvpolitika.
s 116 "