Az angol, a spanyol, a francia és a portugál esetében nem ,igazi" nyelvtanu¬
lókról van szó, hanem olyan országok anyanyelvi beszélőiről, akik a valamikori
brit, spanyol, francia és portugál gyarmatbirodalomhoz tartoztak, és a gyarma¬
tosítás velejárójaként eredeti anyanyelvüket - általában kényszer hatására - fel¬
cserélték az idegenek magasabb presztízsű nyelvével. A kétnyelvűség típusa és a
nyelvcsere szintje alapján ez lehet akär „mäsodnyelv” (angolul: 2nd language;
L2), de akár a legszélesebb körben ismert és használt ,,elsényelv” (L1) is. Az
persze az érintett több ezer nyelv esetében már mélyebb, egyedi vizsgálatot igé¬
nyelne, hogy az eredeti nyelv, ami már akár egy korlátozott kompetenciát jelen¬
tő örökségi nyelvvé válhatott, hogyan van jelen, jelen van-e még az egyes beszé¬
lőközösségek mindennapjaiban.
A nyelvészeti, nyelvpolitikai és nyelvpedagógiai szakirodalomban is elterjedt
a widely used/known language (széles körben ismert nyelv) és a less widely used/
known (kevéssé ismert nyelv) terminus használata, újabban pedig terjed a kevés¬
sé választott less widely chosen is, ami nyelvoktatás-politikai szempontból talán
a legpontosabb kifejezés. Arra, hogy mi tartozik az egyik vagy másik csoportba,
nincsen pontos meghatározás, ezt leginkább a gyakorlat mutatja meg.
A legszélesebb körben ma a globális közvetítő nyelv (nemzetközi elnevezése
szerint: lingua franca) szerepét betöltő angol nyelvet tanulják. Az angol nyelv
elterjedésével foglalkozó tanulmányok a 21. század elején kb. 750 millió nyelv¬
tanulót és 375 millió másodnyelvi beszélőt említenek." Az angolt Európában a
francia és a német követi, az Amerikai Egyesült Államokban viszont a spanyol
az első idegen nyelv. Érdekes, hogy a 180 millió anyanyelvi beszélővel rendelke¬
ző arab, vagy az egymilliárdnál több első nyelvi beszélőt felmutató mandarin
kínai nyelv nem szerepel a , széles körben ismert" (és tanított) nyelvek között.
Amióta nem létezik a Szovjetunió és a kelet-közép-európai szovjet politikai és
gazdasági érdekszféra, az orosz nyelv tanítása is visszaesett. Crystal közel 300
millióra becsüli az oroszt első-, vagy második nyelvként beszélők számát." Ők
elsősorban a volt szovjet tagköztársaságok lakói közül kerülnek ki.
A fentiekből látható, hogy alig van olyan nyelv, amelyet világszerte széles
körben tanulnának, tehát igazán , ismert" lenne. A legtöbb nyelv a kevéssé ismert
és tanított kategóriába tartozik, így — a német kivételével — a kelet-közép-euró¬
pai országokban honos sztenderdizált nyelvek is ilyenek.
Az Európai Unió egyik alapelve a nemzeti nyelvek megőrzése mellett a közös¬
ség két- és többnyelvűségének az elősegítése, amihez a szakértők nyelvtervezési