Page 72 [72]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
kore, ami értékvesztéshez, nyelvcseréhez, majd nyelvvesztéshez vezet.** Sandor
Klára a nyelvcsere folyamatáról azt írja, hogy ha ez elkezdődik, három generáció
alatt általában megtörténik a két nyelv közötti dominancia megváltozása, és míg
az első nemzedék még az eredeti első nyelvet használja, a harmadik már a ko¬
rábbi másodnyelvet részesíti előnyben a mindennapi beszédhelyzetekben. Termé¬
szetesen ez nemcsak nyelvi kérdés, hanem társadalmi probléma is. Az oktatásban,
a munkahelyeken, a hivatalokban a kisebbséget folyamatosan szembesítik anya¬
nyelve haszontalanságával, és azzal, hogy a többség nyelvének ismerete mennyi¬
vel jobb társadalmi pozíciót eredményez, tehát nem érdemes fölösleges energiát
pazarolni egy , haszontalan" nyelvre. Nyelvén keresztül tehát a kisebbséget mint
etnikumot is lenézik, megbélyegzik (stigmatizálják). Ez a gyakorlat a naciona¬
lista, nyelvi homogenitásra törekvő nemzetállamok nyelvpolitikájának nyelvide¬
ológiai következménye, ami a közösségek hétköznapjaiban is megjelenik. Az ilyen
típusú államok természetesnek veszik, hogy a kisebbség megtanulja (vagy inkább:
eleve tudja valahonnan) az állam többségi nyelvét anélkül, hogy ehhez különösebb
segítséget kapna. Az ilyen ideológiát igazoló okok között többnyire szerepel az
is, hogy a kisebbség -— a többség szerint — veszélyeztetheti az állam területi in¬
tegritását, holott az esetek nagy részében ez nem igaz, a kisebbségek legfeljebb
autonómiát kérnek, nem akarnak az országból kiválni. Ez a vád éri időről időre
a nagyobb létszámban, tömbben élő és a nyelvi jogaikért kiálló kelet-közép-eu¬
rópai kisebbségeket.
A kisebbségek szándékát a saját nyelvük megtartására, illetve a többség nyel¬
vének megtanulására nemcsak a többségi államnyelvi politika befolyásolja, hanem
az is, hogy őshonos vagy bevándorolt népcsoportként élnek egy adott országban.
Őshonosnak általában a 100 éve ugyanazon a területen élőket tekintik attól füg¬
getlenül, hogy eredetileg ők is bevándoroltak, a bevándorolt kisebbség pedig
ennél rövidebb ideje él a befogadó országban (pl. a kínaiak Kelet-Közép-Európá¬
ban). Fontos különbség a két csoport között, hogy ha vannak kisebbségi nyelvi
jogok egy államban, akkor azok általában az őshonos csoportra vonatkoznak.
Ezt a két kategóriát még tovább lehet bontani, hiszen nem mindegy, hogy van-e
anyaországa egy kisebbségnek, vagy nincs (cigány népcsoportok), közel vagy
távol élnek-e az anyaországtól, milyen kapcsolatot tartanak vagy tarthatnak az
ott élőkkel, tömbben vagy szórványban élnek-e. Szarka László kisebbségtipoló¬
giai tanulmányában történeti (20. század előttiek), nemzeti, illetve kényszerki¬
sebbségeket (20. századiak), őslakosokat és bevándorlókat különböztet meg,
települési szempontból pedig transznacionális (roma és zsidó csoportok),
94 Sándor: Nyelv és társadalom, 86—88.
+ 70 +