Page 70 [70]
NÁDOR ORSOLYA: A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI NYELVI TÉRSÉG
fentieken kívül még számos átmeneti típus is létezik, attól függően, hogy a szó¬
beli és az írásbeli, ezeken belül az aktív és passzív nyelvi készségeket mennyire
birtokolja az egyén vagy a közösség, de az is nagyon fontos szempont, hogy a
társadalomban többségi szerepet betöltő etnikum hogyan és milyen mértékben
biztosítja az állam hivatalos nyelvének megtanulási lehetőségét a nyelvi kisebb¬
ségek számára. Ez a kelet-közép-európai nyelvi térség szempontjából számos
hasonlóságot mutat: akár a helyi nyelvváltozatok és a sztenderd viszonyát tekint¬
jük (például a magyarországi sváb közösségek nyelvváltozatai és a német szten¬
derd), akár a hivatalos nyelv nem idegen nyelvként, hanem valamiféle rejtett
módon már a beszélőben létező, csak előhívásra váró tanítását, ráadásul nem a
célnak és a nyelvtanulói csoportnak megfelelő tananyagokból.
A KÉT- ÉS TÖBBNYELVŰSÉG MINT NYELVPOLITIKAI JELENSÉG
A többséget alkotó nyelvközösség tagjai is lehetnek területi szempontból két¬
nyelvűek. A finnek Finnországban például a közoktatásban tanulják az 596 svéd
kisebbség nyelvét, de ez nem általános jelenség: a pozitív attitűd mellett volt az
északi térségben egy konkrét, gazdasági hasznossága, közvetítő nyelvi szerepe is
a svéd nyelvnek. A hatalmon lévő többséget inkább a vegyes házasságok követ¬
keztében kialakuló családi vagy az adott társadalomtól idegen, de hasznos nyel¬
vek tanulására fókuszáló, elit kétnyelvűség jellemzi. Idesorolhatók azok a nyelv¬
tanulók is, akik valamilyen széles körben ismert idegen nyelven (pl. angol, német,
spanyol) tanulnak, dolgoznak, és ehhez megvan a szükséges minőségű — funk¬
cionális — nyelvi kompetenciájuk is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen
esetekben a nyelv tanulása mindig tudatos és irányított folyamat, az egyén vá¬
lasztása, nem pedig társadalmi kényszer.
Annak ellenére, hogy a több ezer nyelvre mindössze alig több mint kétszáz
ország jut, kevés állam törekszik a törvényekkel is támogatott többnyelvűség
megvalósítására. A multikulturális és multilingvális társadalmakban akár több
államalkotó nemzet is lehet (pl. Svájcban a német, a francia, az olasz, ill. a vala¬
mikori Csehszlovákiában a cseh és a szlovák). Ilyen esetekben a nyelvek egyen¬
rangúságát alkotmányos módon biztosítják — ami viszont nem jelent automati¬
kusan kiegyenlített társadalmi két- vagy többnyelvűséget, mivel ezekben az
országokban is vannak olyan kisebbségek, például Svájcban a rétorománok,
akiknek a nyelve elismert, viszont a társadalmi interakciókban csak a saját szűk
közösségükön belül tud érvényesülni, de az egyenlőség érvényesülése más ese¬
tekben is kérdéses. Oplatka András a svájci többnyelvűséggel kapcsolatban
+68 +